Történelmi mázli

2009.12.13. 17:44

A víz túloldalán lakik

Átugrani nem lehet, átúszni nem lehet, átevezni nem lehet, megkerülni nem lehet, hidat építeni nem lehet, alábukni nem lehet.

Csak egyet lehet.

Átsétálni a vízen.

Nincs kő, nincs farakás, nincs levél, ami elbírna, nincs semmi támaszték, csak az elválasztó sötét víz, a távolság, és ő a víz túloldalán lakik.

Egész álló nap elnézhetnénk, mi van a túlparton.

Van, hogy semmit sem látni, van hogy ködös homályosságot. Jobb, tisztább napokon talán látnánk valamit, talán őt is látjuk néha, de ez a néha olyan kevés.

A víz elviszi a hangunkat, a víz visszahozza az ő hangját. Egész biztosak vagyunk benne, hogy ő ott van… a víz túloldalán lakik.

Napokig gondolkodhatunk, miként jussunk át, terveket barkácsolhatunk. Meg is teszünk bármit, mindent, amiről igazából tudjuk, hogy nem működik, csak azért, hogy elkerüljük az agyunkba férkőző zavaró hangot, a biztos tudást arról, hogy nincs más mód, mint átsétálni a vízen.

Van, hogy elrohanunk, minek is mennénk oda, ott lakik, na és akkor, kit érdekel!

De bármerre is rohanunk, mindig hiányzik. És bosszantana is a dolog, hogy ott voltunk egy kőhajításnyira, és nem próbáltuk meg.

Mert féltünk.

Mert tudtuk, hogy át lehet sétálni a vízen, de nem hittük el.

De van egy mázlink! Ő átsétált a vízen…

 
(János 6:16-21; Máté 14:22-33)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesek-valaszok.blog.hu/api/trackback/id/tr961594609

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása