akkor elkerekedett a szemem :)

Mert az úgy volt, hogy néztem a szokásos szombat esti műsort, mentek a szokásos jó-kevésbé jó dalok, és alapvetően szuperül szórakoztam, és akkor jött egy keresztény dal, ami tényleg annnnyira slágeres, hogy el is veszik a rádiós nóták között, és talán nem is figyelünk a szövegére. ÉS akkor Nicolas felemelte a kezét, és nekem leesett, hogy miről is énekel! Mert sokszor csak hallgatjuk, elvagyunk, nem is figyelünk a lényegre, de a lényeg ugye a részletekben rejlik, ami ilyenkor lehet egy dalszöveg, és hopp: "I just wanna praise you" és ott a kéz a magasban.

Ez itt nem a reklám helye, én személy szerint már évek óta nem szavazok ilyen műsorokba, csak felfigyeltem arra, hogy megtörténhet ilyesmi is, hogy egy csillogó villogó művi haszon orientált műsorban arról énekel vki hogy Istent fogja dicsérni, és ehhez feldobja a kezét a magasba, ahogy illik, hogy mindezt milyen indíttatásból teszi, azt nem tudom és mindegy is. De olyan jó volt látni! (respect Nicolasnak)

Arra gondoltam, hogy mikor is voltunk mi így, hogy felemelt kézzel dicsőítettünk? Igen a Hillsong London koncerten, és nagyon szuper volt, mert Isten ott volt, megfogta a kezünket, és közelebb voltunk hozzá, mint bármikor.

Bár pici mozdulat, sok gátlást le kell győzni hozzá, de hatalmas távolságokat hidal át :)

Próbáld ki! ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.