Mit is kezdjünk az életünkkel?

Ez a kérdés vissza visszatér az évek során, és mikor az ember keresztény lesz, újra előkerül. Mert Istennel akkor most minden más lesz? Lehetséges a mindennapjainkat is keresztényként élni? Lehet keresztény a munkánk? Menjünk el misszionáriusnak? Mit is kezdjünk a mostantól az életünkkel?

Különböző hozzáállások vannak ehhez a kérdéshez. Vannak, akik meggyőződéssel várják és keresik Isten akaratát az életükre. Lehet, hogy Isten valóban megmutatja, mit legyen majd a hivatásunk, hol lakjuk, merre menjünk. Egy konkrét szolgálatot adhat, amit vagy elvállalunk, vagy nem, szabad akaratunkban van a döntés. De nagyon sokan nem ismerik fel ezt a konkrét dolgot, mert Isten nem küld egy névre szóló e-mailt, hogy ezt az állást pályázd meg, mert ott szolgálhatsz legjobban engem, és akkor lesz helyén a keresztény életed.

Isten nem ilyen, pedig lehet, hogy egyszerűbb lenne :)

De úgy tűnik, Isten egy emberbe is a lehetőségek tárházát rejtette el. Éppen ezért vannak, akik úgy gondolják, hogy Isten már megmondta mit vár tőlünk, mégpedig azt hogy váljunk a Fiához, Jézushoz hasonlóvá. Legyünk az Ő követői egy életen át, és ez majd átformálja jellemünket. Képesek leszünk úgy szeretni egymást, ahogy Isten szeret, ahogy eredetileg is tervezte az emberi jellemet, képesek leszünk bátran kiállni egymásért, segíteni ott ahol kell, és hirdetni az örömhírt. Ehhez nem kell feltétlenül elutaznunk Afrikába, vagy állást váltanunk, mert mindenki abban az élethelyzetben is be tudja tölteni a szolgálatát, amiben éppen van, ha Istennel éli a hétköznapjait, nem marad tétlen, és hasztalan az, hogy keresztények vagyunk.

És a legjobb az, hogy Isten ad nekünk teret és szabadságot ahhoz hogy felfedezzük kik vagyunk, és mindazt amit érte teszünk meg tudja áldani. Ezer féle képen szolgálgatjuk Őt, és ő tízezer féle képen meg tudja áldani.

Ha valaha mégis elbizonytalanodnánk, és nem tudnánk, kik vagyunk, gondoljunk arra, amit Péter írt, és kezdjük újra a jó munkát, ha éppen már abbahagytuk, mert Isten nem mond le rólunk, be tudja fejezni amit elkezdett velünk, és számára senki sem hasztalan, sőt!

„Ti azonban választott nemzet, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonába vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.” (1Pt 2,9-10)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.