Melyik legyen egy keresztény? Muszáj választani? Egy keresztény nem lehet evolúcionista?
Mi biztosan megbontjuk a sormintát, ha ez így van, de egyben bizonyítjuk is, hogy nem így van, mert szerintünk egy hívő ember is állhat az evolúció oldalán. Bár az egész megosztottság a mi szemünkben eléggé értelmetlen. De az ebben a bejegyzésben leírt dolgok teljesen szubjektívak, nem mondhatjuk meg senkinek mit gondoljon a világ keletkezéséről, ezt a választ mindenkinek magában kell felfedeznie.
Mindensetre korunk evolúcionista és kreácionista szembenállása, és állandó vitája mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az alábbi kis történettel szemléltetem a dolgot.
7000 évvel ezelőtt valahol a Föld nevű bolygón a Csendes-óceán mélyén két egysejtű élőlény beszélget. Egyikük az aggodalmaskodó evolúcionista (Elemér), másik a magabiztos kreacionista (Karcsi).
Elemér éppen lassan és komótosan állábakat növesztve halad a tengerfenéken, mikor meghallja Karcsi kiáltozását.
- Élljen ez a gyönyörű nap! Nem is tudom hogyan történt, de most vagyok, és itt vagyok mint élőlény ebben a vadi új tengerben! Csodálatos!
Elemér megdöbbenve néz rá:
- Nem tudom melyik áramlattal jöttél ide, de nagyon a fejdbe szállhatott a pörgés, vagy csak nem bírod a nyomást?
- Én csak a teremtés csodájának örülök, nem értem miért kérdezel ilyen furcsákat!
- Itt élünk már vagy 3 milliárd éve, de még sosem láttunk olyan nagy újongást, mint amit most itt levágsz. De csak ne hangoskodj annyira, mert a feltünősködés gyorsan kiszelektálhat.
Karcsi szájtátva néz az aggodalmaskodó egysejtűre:
- ÓÓ csak nem evolúcionoista vagy? Megmondták előre hogy lesznek akik majd meg akarnak téveszteni.. – mörmögte a nem létező bajusza alá Karcsi.
- Hogy mi vagyok? Hát nevezz aminek akarsz. Te mi vagy?
- Természetesen kreácionista, hiszen most pattantam bele az életbe a semmiből, akárcsak itt mindenki ezen a héten. De nyilván téged megtévesztettek.
Elemér nem érezte megtévesztettnek magát, de azért elgondolkodott:
- Jó neked ha csak úgy hipp-hopp létrejöttél, az én őseim már évmilliók óta küzdenek ezen a Földön, és végül ez lett belőlem. Még mindig egysejtű vagyok. Pedig volt egy barátunk aki továbbfejlődött, igazi többsejtű lett belőle, de az már jó régen volt.
- Szerintem egysejtűnek lenni nagyszerű dolog! Hiszen ennek teremtődtünk! Minden élőlény tökéletes a maga életében.
- Igen, tudom, bár ha tökéletes lennék, akkor a szimbiontáim nemcsak fotoszintetizálnának, hanem még sokminden másra is tudnám őket használni, dehát amikor a földtörténet elején a családom beszerezte őket még csak ez volt a piacon… És ez a sejtváz is… hát mászhatnék kicsit gyorsabban is, ami azt illeti.. bármikor utolérhetnek, és akkor kampac, hiába éltem, ha nincsenek sikeres utódaim…
Karcsi közbevág, mert nem bírja hallgatni ezt a panaszkodás:
- Te komolyan azt hiszed, hogy az őseid szedték össze ezt a szuper, rendezett, nyilvánvalóan megtervezett felépítést? Vagy hogy már évmilliók óta itt lubickolsz?
- Hát ha nem így van, akkor hogy került a lábad elé az a 300 millió éves tengeri szivacs fosszília?
- Ugyan már az csak megtévesztés, direkt szétszórták itt, hogy mgtévesszenek.
- Öregem, neked a megtévesztés a mániád? Tényleg azt gondolod, hogy valaki ezzel szórakozna?
- Nézd, én nem tudom, de nekem azt mondták…
Most Elemér vág közbe:
- Azt mondták azt mondták, inkább nyisd ki a szemed és nézz körül, meglátod hogyan fejlődik az élet!
- Inkább te nyisd ki a szemed és lásd meg hogy mindez nem lehet véletlen!
És vitatkoznak amióta csak a vita elkezdődött, és közben sok tengeri nap eltelik, de ők nem is veszik észre, hogy körülöttük csodálatos ritmusban zajlik és nyüzsög az élet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.