A zene egy csodálatos valami. Egy nyelv, egy eszköz, sokszor „csak” egy hangulat. Nem tudom, ki hogy van vele, de rám nagyon erősen hatnak a dallamok. Hatásukra jó kedvem lesz vagy épp borongós, új gondolatok születnek, elvágyódom vagy épp rájövök, mennyire fontosak bizonyos dolgok, és Istennel való kapcsolatomban is meghatározó szerepet játszik.

A zene egy olyan kommunikációs eszköz, amit Isten arra teremtett, hogy megmutassa azokat az érzéseket és hangulatokat, amik körülvesznek minket, amik bennünk vannak. Amellyel nemcsak egymáshoz szólhatunk, hanem Istenhez is. Elmondhatjuk neki, hogy mennyire nagyszerű dolgot adott a kezünkbe a zenével, és azt is, hogy ő milyen dicsőséges. Ehhez nem kell, hogy vájt fülűek legyünk, nem kell felismernünk Bach fúgáit, sem a legújabb slágerek énekeseit. Egyet kell tudnunk, élvezni a zenét.

A zenerajongók nagy örömére pedig ősszel két sikeres külföldi keresztény zenekar is hazánkba látogat, az amerikai Jars of Clay és az angol Hillsong London, így aki profi dicsőítő zenére vágyik, annak érdemes ellátogatnia valamelyik koncertre.

„Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával! Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával! Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral!” Zsolt 150, 3-5

Jars of Clay, 2010. szeptember 3., 19.00, Dürer Kert

Hillsong London, 2010. november 3., 19.00, Papp László Budapest Sportaréna

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.