Sokan, amikor megtudják az emberről, hogy megtért és keresztény lett, a mai világot és a történelmet ismerve, felteszik az értetlenkedő kérdést: miért pont a kereszténység? Miért azt választottam? Hiszen nézzem meg, milyen ez a vallás, az egyház vizet prédikál, de bort iszik, rengeteg ostoba hazugság, háborúk és sok már szörnyűség tapad a nevéhez. Erre mit is lehet ilyenkor mondani? Végül is igaz, a történelemben az egyház legalább olyan sok sötétséget hozott az emberiségre, mint amennyi fényt, de hát sok szempontból a többi vallás sem tökéletesebb. De mit is várunk, az egyházban is csak emberek vannak, minden vallásban, minden földrészen, és az emberek nem tökéletesek. Nem célunk most, hogy kritizáljuk a vallásokat, vagy a felekezeteket, nem is tehetjük mi ezt meg. De azt gondoljuk, hogy aki manapság Istent keresi, keresse Őt elsődlegesen, és ne hallgasson feltétlen a világban látható milliónyi „reklámra”, mert manapság rengeteg vallás és ál-vallás közül lehet úgymond választani. Az emberek vasárnap elmennek a templomba, hétköznapokon buddhista központokban meditálnak, és szcientológiai önismereti teszteket töltenek ki. Mindegyiket megnézik egy kicsit, és amelyik szimpatikus azt választják. Aztán ha mégsem tetszik, áttérnek egy másikhoz, végül is ki-be lehet ugrálni a vallásokban manapság, mindenki úgy csinálja, ahogy jólesik neki, hangzik az elnéző közvélemény. De vajon mindegyik út elvisz Istenhez? Vajon tényleg lett volna lehetőségem választani egy ponton túl? Mindenki csak a személyes tapasztalatából beszélhet, de jómagam, amikor tényleg elkezdtem keresni Istent, nyitottan és őszintén, akkor egyszerűen Jézusba ütköztem. Mint mikor az embernek leesik a tantusz, hogy jé ez igaz, Jézus valódi, ez nemcsak egy mese! És az Ő valóságához képest az össze többi tapogatózás, amit az életben Isten „keresésének” nevezhetnénk csak gyenge próbálkozások, félmegoldások. És azért ütközünk bele, mert nem csak mi emberek keresünk vmit, hanem mert Ő is hív minket, kopogtat a szívünkön. De Isten úgymond nagyon udvarias, meghagyja a szabad akarat választás jogát, nem töri ránk az ajtót, hogy hé itt vagyok, megvárja amíg mi beengedjük az életünkbe. Türelmesen és kitartóan vár ránk. Nem kényszerít, a szabadon adott szeretetünket akarja. És amikor már megtaláltuk Jézust, megismertük, akkor már nincs választásunk, hiszen Ő az egyetlen, akinek eljön a királysága, és aki amellett, hogy felettünk áll, a barátjának is nevez minket és szolgál nekünk. Ezt mondja Isten nekünk „te voltál az, akinek én szolgáltam vétkeid miatt, te voltál az, akiért fáradoztam bűneid miatt. Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.” (Ézs43.24-25.)
Miért utasítanánk vissza az ingyen felkínált meghívást a Mennybe? Bár nem tudjuk kiérdemelni, Jézus mégis bátorítóan áll mellettünk, kezében a belépőjegyünkkel. Miért választanánk mást? Ő volt az, aki meghalt értünk, és ezzel helyreállította a kapcsolatunkat Istennel. Végső soron ez nagyon egyszerű, csak el kell fogadnunk Jézus kezéből a belépőjegyünket az örök életre, és szemtől szemben állhatunk majd vele, ha itt van az idő, és már itt a földön elkezdhetjük Vele a legizgalmasabb utazást.
A legtöbb vallás célja így-vagy úgy, hogy közelebb vigyen Istenhez, vannak utak, különösen az újonnan kitalált vallások esetében, melyek sehová sem visznek, vannak, melyek közelítenek Istenhez, de a belépőjegyünket arra, hogy láthassuk őt, csakis Jézustól kaphatjuk meg, mert az egyetlen út rajta keresztül vezet, Ő ezért mindent odaadott. És ezért Istennek sem lesz mindegy, hogy mi ma mit választunk.
Ehhez a kérdéshez nagyon ajánljuk Adrian Plass: Miért követem Jézust? című könyvét. Az ismert keresztény író több rövid humoros fejezeten keresztül próbálja megértetni saját magával és az olvasóval is hogy miért választotta Jézust.
Néhány fejezetcím: Azért követem Jézust…
mert olyan jól dzsúdózik
mert akkor is szabad, ha az ember nem konyít semmilyen gyakorlati és műszaki dolgokhoz, főleg a számítógépekhez.
mert egyedül ő tudja, merre van biztos talaj, ahol bátran megállhatok.
mert nem tudom, amúgy hová mehetnék, és egyébként is nehéz abbahagyni.
Tényleg jó könyv! :)
3. Miért kellett az áldozata?
Címkék: közösség döntés isten teremtés szabadság kapcsolat jézus szeretet biblia ígéret bűnbeesés
2009.10.13. 18:16
Isten, amikor megalkotta a világot, úgy döntött, hogy embereket is helyez bele, akikkel szeretetben létezhet majd együtt, és akiknek kölcsönbe adott minden teremtett jót itt a földön, hogy használja, éljen velük, vigyázzon rá. Isten úgy látta jónak, hogy a saját képmására teremtette az embert, ez nem azt jelenti persze, hogy mi úgy nézünk ki a tükörben, mint Isten, hanem azt, hogy mivel Isten Lélek, ezért bennünk is egy belőle származó lélek van. A másik fontos dolog, ami hasonlít rá, az a szabad akarat birtoklása. Szabadok vagyunk a jóra, és bizony szabadok a rosszra is. Talán, ha arra gondolunk manapság, hogy az ember mennyi szörnyűséget okozott a világban, akkor eszünkbe juthat hogyan engedhette Isten egy ilyen labilis teremtmény kezébe a szabad akaratot, mikor tudhatta előre, hogy elrontunk mindent? De Isten nem érzéketlen, gondolatmentes földműveseket akart a bolygón látni, hanem olyan lelki és szellemi kincsekkel teli lényeket, akik jól élvezik a földi élet minden szépségét, és minden más teremtény társaságát, és képesek a szeretetre, és elfogadni teremtőjük szeretetét. Ez csak szabad akarattal lehetséges, aminek birtoklása megkülönböztet minket a többi teremtménytől.
A Bibliában van egy pont, amikor elromlott minden. Valószínűleg mindenki ismeri a bűnbeesés történetét. De mi is benne a lényeg? Talán hogy a hüllők csodás fajai, a kígyók örökre megpecsételődtek a gonosz bélyegével? Vagy hogy Éva tukmálta rá Ádámra azt az almát, és nem fordítva? Hogy alma volt-e tényleg, nem csak egy tetszőleges „gyümölcs”? Vagy hogy a Sátán ügyesen szétdúlta az addigi édenkerti harmóniát? A lényeg inkább az engedetlenség, amit azóta is újra és újra elkövetünk. A bűnbeesés nem csak egyszeri esemény, hanem folyamatosan ismétlődő rossz döntések sora történelmi szinten is, és az emberek egyéni életének szintjén is. Az ellenkezés olyan komoly volt, az ember annyira hátat fordított Istennek, hogy a kapcsolat megszakadt, Isten azt mondta jó, ha ezt akarod menj és csináld egyedül, és már kívül is találtuk magunkat azon a bizonyos édenkerten, ami otthonunk volt, ami biztonságos volt, amit szerettünk, ahová tartoztunk, és szembenézhettünk a jó esetben 80-100 évnyi törékeny életünkkel, egy mindenkor törtető társadalmi rendszerben.
De az emberekben ott maradt mindenkor Isten „lenyomata”, és vágytak arra, hogy újra közösségben legyenek Vele. De ez nem ment, mert Isten országa és vele együtt az örök otthon az örök élettel olyan távol került, amit sehogyan sem lehetett áthidalni. Az ember sosem lehet elég jó, elég szeretetteljes ahhoz, hogy bekerüljön a mennybe. Ez olyan, mint egy hajó, amit hagytunk elúszni, sőt direkt eloldottuk a kötelékeket, és már több fényév messzeségben van, soha senki nem tud a saját erejéből eljutni újra arra a hajóra.
Telt múlt az idő, és egyszer csak Isten úgy döntött, hogy elkezdi helyreállítani az emberekkel megromlott közösséget, és kiválasztott egy népet, akikkel szövetséget kötött. A választott népnek sikerült elég sokszor jól kooperálnia Istennel, de legalább ugyanolyan sokszor újra szembe fordultak vele. Ennek persze megvoltak a negatív következményei, de Isten mindig azt ígérte, hogy gyertek itt vagyok, nem hagylak el titeket, összegyűjtelek, megőrizlek, csak hidd már el végre hogy rajtam kívül nincs más Isten! (Ézs 43,10-11.)
Isten nemcsak ezzel a választott néppel akart zöld ágra vergődni, hanem valamennyivel, sőt valamennyi emberrel, az ázsiaiakkal, az afrikaiakkal, az amerikaiakkal, az európaiakkal, az ausztrálokkal, mindenkivel, mert mindenki az ő szeretett elkószált teremtménye, akiket otthon várt. Csak egy módon lehet visszajuttatni az összes embert arra a bizonyos hajóra, ha valaki elhordozza az összes büntetést, amit az emberiség igen csak megérdemelt mindenféle egyéni és közösségi bűneiért, múltbeliekért és jövőbeliekért. Hogyan lehetséges ez? Nekünk kéne kifizetni a büntetést a bűneinkért, de mi nem tudjuk ezt megtenni, ezért Isten átvállalja ezt a terhet. A Teremtő a sértett fél, mégis Ő hoz értünk áldozatot. A Jézus előtti időkben az emberek úgy igyekeztek helyreállítani kapcsolatukat Istennel, hogy mindenféle állatáldozatot mutattak be neki, legtöbbször a legjobb és legszebb állatokat ajánlották fel, ezzel próbálták jóvátenni bűneiket, de ez csak időlegesen sikerült. Az igazi tökéletes áldozatot nem tudtuk mi vállalni, de Isten megtette helyettünk. Hogy miért hozza meg helyettünk az áldozatot? Mert mindent megtenne azért, hogy úja szeretet-közösségben legyünk vele, hogy újra ismerjük Őt közelről, és értsük is Őt. És nem érdekli, hogy újra és újra bűnbe esünk, nem érdekli a sok halmozódó adósságunk, azt mondja, hogy Ő ezt mind átveszi, csak végre legyünk újra Vele, és mindegy neki, hogy nem érdemeljük meg. Ez olyan hatalmas feltétel nélküli szeretet, hogy alig fogjuk fel, alig értünk belőle egy csipetnyit. De Isten ilyen, nem úgy gondolkodik mint mi. (Ézs 55,9)
Isten Fiának, Jézusnak el kellett jönnie közénk, hogy megismerjük Isten igazságát, és hogy meghalva a bűneinkért végre megint újra szabadon mehessünk hozzá. A Teremtő maga jött el, mert mi nem tudtunk visszatérni hozzá, hogy helyreállítsa velünk a közösséget. Jézus minden büntetést magára vállalt helyettünk, rendezte a számlánkat, megváltott minket a haláltól, vissza adta az örök élet lehetőségét. Ezek után sem mehetünk Istenhez a saját cselekedeteink alapján, mert azok sosem elég jók, Isten mércéje direkt olyan magas, hogy magunktól ne tudjuk átugorni. Hogy ne tudjuk semmibe venni, megkerülni azt a hatalmas áldozatot, amit ajándékként hozott értünk. Hogy ne a saját képességeinkre nézzünk, hanem tegyük félre az én egyedül is boldogulok ezen a verejtékes bolygón büszkeségünket, és nézzünk már végre magunk mellé, hogy ott a híd, ami összeköt minket a hajóval. Küzdelmes és nehéz kereszt, amit Jézus hídként tett a lábaink elé, feltétel nélküli szeretetből. A megváltás tökéletes, mi emberek semmit sem vehetünk el belőle, és semmit sem adhatunk hozzá, csak elfogadhatjuk, és ez lehet a legjobb és legfontosabb döntésünk az életünkben.
2. Ki volt Jézus? Ember vagy Isten?
Címkék: isten barátság jézus hit biblia igazság bizalom szentlélek
2009.10.13. 18:13
A Bibliában van megírva, hogy Jézus a Szentlélektől, és egy Mária nevű szűztől született Betlehemben. Jézus Isten Fia volt tehát, Mária és férje József az ács nevelték fel. Mikor felnőtt sok jót tett az emberekkel azon a vidéken ahol élt, bármerre is járt. Az emberek között járva 3 évig sok csodát vitt véghez, betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, a tengeren járt, és folyamatosan tanította az embereket arról, hogy eljött az Isten országa. A Biblia szerint Ő, amíg a földön élt teljességgel ember és Isten is volt egyben. Olyan személy, akinek az eljövetele már régóta meg volt ígérve. „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzettségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izraelen…A nyáj elé áll, és legelteti az Úr hatalmával… Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. Ez lesz a békesség!” (Mik5.1-4.)
Jézus a legjobban hitelesített történelmi személy, a véleménykülönbségeket csak az váltja ki, hogy valóban Isten Fia volt-e.
Jézust a világ többi vallása is különleges embernek tartja, nagy prófétának, de hogy valóban Isten volt-e, valóban mint Isten Fia jött el a Földre, azt a keresztények vallják. És ugye pont ettől leszünk keresztények. Aki keresztény lett, az valamilyen oknál fogva úgy dönt, hogy elhiszi Jézus Isten Fia, aki értünk jött el, halt meg, és feltámadt a halálból. Ezzel mutatta meg igazán, hogy Ő valóban Isten.
A Bibliában Jézus többször is elkerüli a személyére vonatkozó kérdéseket, csak néhány esetben mondja, hogy valóban Ő a Megváltó, pl amikor a samáriai asszonnyal beszélget a kútnál. (Jn 4.) „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelenti nekünk magát. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.”
Jézus miután felment a Mennybe tanítványira bízta, hogy adják tovább a tanítást, és mondják el mindenkinek, hogy Ő kifizette a számlát, a megváltás megtörtént, és mindenki, aki hisz az Ő nevében üdvözül. Ez persze kockázatos lépés volt a részéről, de az is igaz, hogy ő jól tudhatta, hogy a tanítványok elkezdik a jó munkát, és Jézus nem hagyta magára őket, hanem még egy segítőt is küldött hozzájuk. „Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (Apcsel1.8.) Ezek után Jézus elhagyta a földet, befejezte földi munkáját, de amit megígért beteljesült, eljött a Szentlélek, és a tanítványok tanúi lettek az eseményeknek a föld határáig, és ma is azok. Miért? Mert megváltozott az egész életük. Mert látták a feltámadt Jézust, aki bebizonyította, hogy valóban Isten. Manapság nehezen ehetünk és ihatunk együtt Jézussal, ahogyan a tanítványok tették azokban az utolsó napokban. Mégis akkor hogyan dönthetünk úgy, hogy elhisszük ő valóban él? Valószínűleg ezt a legnehezebb megérteniük azoknak, akik nem hisznek… „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid11.1) Nehéz is megmagyarázni nekik. Vannak emberek, akik logikusan belátják, hogy Jézus igazat beszélt, és vannak, akikkel történik valami. Megtapasztalnak valamit az Ő valóságából, jelenlétéből, ez teljesen egyénenként változó dolog, mert mindenki másmilyen, és Isten mindenkit másként tud elérni. De az biztos, hogy ha már egyszer megbizonyosodtunk arról, hogy Jézus az út az igazság és az élet, akkor átadjuk neki az életünket, és megváltozunk, Isten formálja át a szívünket és a gondolkodásunkat. „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki..” (Jn 15.16) mondja és ez valóban így van. Ő már az életünk legelejétől várta, hogy megtaláljuk őt, és egész végig mellettünk volt, harcolt értünk és drukkolt nekünk, hogy merjünk dönteni, és ez mindenkire érvényes, valamennyi embert várja.
Gondoljuk csak el, mikor olvassuk a Bibliát, hogy mi van, ha ez tényleg igaz? Mi van akkor, ha minden szó, amit Jézus mondott, minden, ami történt, többek között, hogy ő feltámadt a halálból, igaz? Jézus azt mondja „Ti barátaim vagytok” (Jn15.14). Mi van ha ez tényleg igaz, ha tényleg semmi sem választ el minket Isten végtelen szeretetétől? Ez esetben bizony minden okunk megvan rá, hogy Jézus követői legyünk, így lesz a legértelmesebb és legteljesebb az életünk, ez esetben megéri félretenni az emberi büszkeséget, megéri engedni, hogy Isten megváltoztassa az életünket. Akik megpróbálták és hittek és kitartottak, azok tudják, hogy megéri, és semmiért sem mondanának le Jézus barátságáról.
1. Mit jelent kereszténynek lenni? Hogyan változtatta meg Jézus az Istennel való kapcsolatunkat?
Címkék: isten kapcsolat jézus hit szeretet biblia kereszténység
2009.10.13. 18:10
Sokan nem hívők talán azt gondolják, hogy kereszténynek lenni azt jelenti, hogy kisgyerek korában megkeresztelték, és minden évben egyszer Karácsonykor jó érzés elmenni az éjféli misére/istentiszteletre, esetleg hogy minden vasárnap elmegyünk a templomba. Mások úgy vélik arról szól a kereszténység, hogy jó emberek vagyunk, nem lopunk, nem bántunk másokat, nem pletykálkodunk a szomszédunkról, próbálunk tisztességesen élni. Egy harmadik csoport talán úgy vélekedne, hogy a keresztények hisznek egy távoli Istenben, aki régen talán törődött az emberekkel, de manapság ennek már nyoma sincs, és a keresztények könyve, a Biblia szerint ennek az Istennek a Fia volt Jézus, bár hogy Ő tényleg Isten volt-e vagy csak egy nagy ember, egy bölcs tanító, arról biztosan sokakkal el lehetne vitatkozni. Úgy látjuk tehát, hogy manapság nagyon megoszlanak a vélemények abban, hogy mit is jelent kereszténynek lenni. Aki azt mondja magáról, én keresztény vagyok, az arra gondol vajon, hogy vannak keresztszülei, vagy esetleg arra, hogy - mert mostanában ez olyan divatos - halas matricát ragasztott az autójára?
Nagyon sok ember van, aki hisz valamiben. Kérdezzünk csak meg egy jó párat! Sokan azt válaszolják majd, hogy hisznek a szeretetben, mások azt hogy a természetben, vagy a kozmikus energiákban, az ásványok gyógyító erejében, a csillagok állásában, vagy minimum önmagukban. Nagyon sokan mondják azt is hogy hisznek egy felsőbb hatalomban, hisznek Istenben.
Jómagam is kezdettől fogva hittem Istenben, mindig úgy képzeltem el, mint egy nagy rendező erőt, ami összetartja az univerzumot, működteti az életet a Földön, áramlik a napfénnyel, ott van mindenütt és körülvesz, mint a levegő. Bár ez az istenkép közelinek tűnhet az emberhez, mégis az ember szívétől – és az enyémtől is – végtelenül távol esik. Nem tartottam elképzelhetőnek, hogy egy ilyen mindent működtető hatalom foglalkozik az egyénekkel, vagy tudja hogy ki vagyok, esetleg szeret is…
Aki azt mondja magáról, hogy megtért és keresztény lett, annak a fent leírt 9 soros gondolkodásmódja változik meg. A megtérés azt jelenti, elfordulni az eddigi gondolkodástól, és odafordulni valami más felé. Amihez odafordulunk keresztényként, nem más, mint Jézus Krisztus. A kereszténység alapvető szempontja Jézus személye. Hogy mit kezdünk vele. Mert hallunk róla lépten nyomon, nézzük a különböző módokon megjelenített arcképeit a világ millió pontján, ismerjük születése történetét. Talán ismerjük az egész történetét. Kérdés hogy elhisszük-e? El tudjuk-e fogadni, hogy Jézus valóban Isten Fia, aki azért jött a Földre emberként, hogy meghaljon a mi bűneinkért, ezzel személyes megváltója lett minden embernek, és szabad utat nyit az Atyához, aki az Ő kegyelméből hitünkért cserébe örök életet ad nekünk? Valaki attól lesz keresztény, hogy elhiszi a szívében mindez igaz. Ez így talán kicsit nehéz dolognak tűnhet, nehéz lehet elfogadni, megérteni. De az első lépés a legizgalmasabb utazásunkban az, hogy elhisszük Jézus nem csak egy ember, nem csak egy történelmi személy. Jézus azt mondja magáról, hogy Ő az út az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához csakis általa. (Jn 14,6) Soha senki rajta kívül nem állított ilyen komoly dolgot önmagáról. Ő az, aki közel jött, hogy mi szabadon közel mehessünk Istenhez, így alapvetően megváltoztatja Istennel való kapcsolatunkat, mely ezáltal egy szeretetre épülő személyes és közvetlen kapcsolat lehet. Ebből aztán még jó sok minden következik, amiről majd még írunk a későbbiekben.
És miért küldte Őt el az Atya? Mert úgy szerette a világot, hogy mindent megtett értünk! (Jn 3,16)
Kereszténynek lenni tehát nem egy hobbi, nem egy klubhoz való tartozás, nem egy családi hagyomány, vagy hétvégi templomba járás, nem is azt jelenti hogy esetleg nem szeretem az evolúció elméletet. Hanem azt jelenti, hogy elfogadva Jézust személyes megváltónknak, Őt követjük, ezáltal Isten gyermekei vagyunk, örök életünk van, és az életünk minden percében minden területén Vele szeretnénk élni. Örömmel és hálaadással vagyunk a közösségében, és mivel szeretjük Őt, - mert Ő előbb szeretett minket – igyekszünk úgy élni hogy büszkén nézzen ránk, gyermekeire.
Stáblista, avagy akik a blogot írják:
Eszter: 25 éves biológus vagyok. 2001-ben tértem meg, de főleg az utóbbi években igyekeztem minél közelebb kerülni Istenhez, és minél többet megtudni róla. Zsófival egy éve találkoztam, és sokat beszélgettünk a kereszténységről, ami mindkettőnk javára vált. Sokat kérdezett, és sok mindenben elgondolkodtatott. Elkezdtük együtt keresni a válaszokat, együtt fejlődni a hitben, és ezek a beszélgetések adták az ötletet ehhez a bloghoz, amely talán majd előrelendít másokat is Isten megismerésében.
Zsófi: 26 éves szociológus-közgazdász vagyok. Friss keresztényként (2009-ben tértem meg) számtalan téma merült fel, amelyek az újdonság erejével hatottak rám, és sok kérdést vetettek fel bennem. Ezeket a kérdéseket aztán Eszternek tettem fel, aki mindig lelkesen és kitartóan próbált rájuk válaszolni. Beszélgetéseink révén fejlődünk, és együtt mindig könnyebb azon a néha nehéz, néha rögös, de mindenképpen izgalmas és nagyszerű úton haladni, amely Istenhez vezet.
"Elültetem őket földjükbe,
és többé nem tépik ki őket földjükből,
amelyet nekik adtam." Ám 9,15.