„Tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.” (Ézs 49,16)

Isten nem csak néz engem, és nem csak nem felejt el, hanem folyamatosan látja is mindazt, ami bezár, ami elválaszt, ami nem hagy lélegezni, ami visszatart. Isten olyan szabadnak álmodott meg és tervezett engem (és mindenkit) mint a szél, úgy repüljünk, hogy semmi se tartson vissza, és közben ő tart örök biztonságban. Talán ilyenek voltunk még akkor, az Élet előtt. De itt most ezen a földön sok minden van, ami nem hagy szárnyalni. Sokszor kényelmetlen ebben a testben, biztos éreztétek már, hogy most rögtön ott akartok lenni valahol, de nem lehet, mert korlátaink vannak, nem rohanhatunk szerteszét a világban. És nem is vagyunk képesek mindig érezni, hogy alapból szabadok vagyunk, mert annyi minden ránk rakódik, tele van az agyunk valós és valótlan dolgokkal. De ha érezzük is hogyan oszthatnánk meg? Hogyan mondjuk el, egyáltalán meg merjük-e mutatni valódi önmagunkat? Hiszen már annyit csalódtunk emberekben, vagy csak hiába mondtuk, mutattuk, akartuk megosztani, semmi sem változott. Hát így épültek fel a falak, napról napra, pillanatok alatt, szinte észre sem vesszük, csak mikor már készen van. És bár a falak vastagsága és magassága változatos mégis mindig nehéz lerombolni. Hogyan tudnánk mi ezt megtenni, mikor még csak azt sem értjük hogyan keletkezett? Csak az a bosszantó érzés marad meg, hogy szabad akarok lenni, , de nem megy valamiért, nagyon nem.

És akkor, ha átkukucskálok a fal felett, azt látom, hogy Isten a falon kívül áll, mint egy építőmérnök, sárga sisakban, tervrajzokkal a kezében, és töpreng :) Elszántan és bíztatóan rám néz, és bólogat, és biztosít arról, hogy már rajta van a problémán, már készíti is el a megoldást, már dolgozik is, éjjel nappal ezen gondolkodik, mert szüntelenül előtte vannak falaim.

A világ építi körém a falakat, Isten közben lebontja, az eredmény nem kiegyenlített, attól függően van előnyben az egyik vagy a másik, hogy én kinek segítek. És Ő sosem hagy cserben, nem engedi hogy bármi is elválasszon Tőle.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.