Egy valódi sikertörténet

Címkék: húsvét dicsőítés

2011.04.22. 18:35

Hamarosan Húsvét. Tegnap előtt az Imperfectum együttes által tartott húsvéti áhítaton ültem. A templom sötét volt, csak egy rózsaszín-lilás fény világította meg az oltárt, nagyon modern, gondoltam, de tetszett. A kereszt le volt takarva fekete lepellel, mint ahogy ez ilyenkor szokás a katolikus templomokban. A zenekar játszott, és két dal közötti szünetekben volt egy kis idő, csend. Csendben lenni Istennel, vele lenni, mert "odakint" a húsvéti tojásfestésben nincs idő ilyesmire. Isten ott volt, és örült azoknak, akik elmentek és ezt az estét Vele töltötték.

Azon gondolkodtam, hogy Jézus vajon tudta? Tudta akkor ott a kereszt felé, és a kereszten, hogy a Húsvét onnantól egy sikertörténet lesz? Nyilván tudta. De vajon milyen érzés volt? Mert akkor még csak az látszódott, hogy neki most nagyon rossz, a barátai nagyon elhagyatottak, és bizonytalanok, sőt veszélyben is vannak, nem tűnt biztosnak hogy Jézus tanítása megmarad a földön, vagy hogy hatással lesz. De Ő nyilván tovább látott mindenkinél, tovább látott a fájdalmon, és tudta hogy megéri.

Nyilván tudta azt hogy mennyire félreértik majd sokszor, mennyire elrontják az emberek az Ő örökségét, hányszor visszaélnek majd vele. Te talán látta előre azt a sok millió embert, akik az évszázadok alatt őszintén fogják Őt keresni, követni, szeretni.

És vajon mi tudjuk-e hogy mai világunkban mennyi sok sok hívő dicsérik Istent? A legkülönbözőbb emberek. A hírek nem erről szólnak. A kimentett csílei bányászok végig imádkoztak, és megmenekülésük után Istent dicsérték. A hírek ezt elhallgatják. Ázsiában, főleg Kínában még most is üldözik a keresztényeket, de ők mégis sokasodnak, erről nem tudunk semmit. Afrikában a sokféle kultúra és vallás között emberek milliói találják meg Jézust, de erről sem tudunk semmit. A világ elhallgat, leplezi a sikertörténetet. De Isten fénye átragyog ezen. A Húsvét jó alkalom arra hogy belássuk ezt, és meglássuk a mi életünkben hol van Isten. A sikertörténet része vagyunk, vagy a hallgatásé?

Végül egy dal. Azért rakom be ide, mert az első perc után a tömeg "kiveszi" a hangot Chris Tomlin szájából :) Nem kell hogy ő vezesse a dicsőítést, mert a globális társadalomnak hála, ezt a dalt tömegek ismerik (mi is énekeljük a gyülekezetben magyarul). Ez egy egyszerű, őszinte dal, arról szól hogy az ember megérti mit tett Jézus értünk, és elámul azon milyen nagyszerű Istenünk van.

A magyar szöveg:

A fény Királya Ő, fenségbe öltözött

Örüljön a Föld, Örüljön a Föld!

Mert fény veszi körül, a Sötétség menekül

S megremeg, ha szól, s megremeg, ha szól

 

Mily nagy Istenünk, énekeld

Mily nagy Istenünk és lásd meg

Mily nagy, mily nagy Istenünk

Az Örökkévaló; időn uralkodó

A kezdet és a vég, a kezdet és a vég

Ő az Atya Isten, a Fiú, s Szent Szellem

A győztes oroszlán, s a megölt Bárány

 

Mily nagy Istenünk…

Minden név felett való; dicséretre méltó

Szívem énekel: mily nagy Istenünk!

 

(Gyuri egyik vasárnapi tanítása nyomán)
 
Legutóbb megértettük, hogy a létezésünk ezen a parányi bolygón nem jelentéktelen.
Most gondoljuk át, vajon azon kívül, hogy az élet értelme az, hogy megéljük, vajon Isten még milyen titokzatos gyönyörű célt tervezett nekünk. Mert hogy van valami terve, azt érezzük, igaz?
 
Az ember az, aki újra felfelé néz.
 
Amikor Jézus itt volt a földön, megmutatta az embereknek, milyen az az ember, akit Isten tervezett, hogyan él, milyen céljai vannak.
- Szeresd felebarátodat ÉS ellenségedet (Mt 5,34-44.). Könnyű ezt mondani, igaz?
A barátunkat nyilván könnyű szeretni, de az ellenségünket, akiket nem komálunk? Nem, nem könnyű szeretni. De az a helyzet, hogy az ellenségünknek tök mindegy, hogy szeretjük-e vagy sem, viszont nekünk nem mindegy. Mert Isten normális életre teremtett minket, aminek a központja a szeretet, csak így működhetünk „rendeltetésszerűen”.
 
- Egymást úgy szeressük, ahogy Jézus szeretett minket (Jn 13,34).
Hogyan is volt ez? Jézus annyira szerette az embereket, hogy önmagát adta, az életét adta értünk. Nem egy ideáért, nem a szabadságért, nem valami nagy célért, hanem értünk, mindennapi összezavarodott emberekért. De előtte úgy szeretett, hogy tanított, féltett, nevelt, szidott, fegyelmezett. Mert a szeretet nem toleráns. A tolerancia a kapcsolatok végét jelenti, mert mindent elnézünk egymásnak, mindent lehet és minden viszonylagos alapon. Inkább szeressünk őszintén, mert a szeretet terelget a jó irányra, az életre.
 
- Ne tartozzunk senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressük (Róm 13,8)
A szeretet az egyetlen adósságunk az emberek felé, ez alól nem ad felmentést semmilyen élethelyzetünk. Mai társadalmunk rég nem tudja mi a cél, nincs is már „idő” arra, hogy elgondolkodjunk. Igény sincs rá. Saját célokat alkotunk magunknak, amiről azt gondoljuk nagyon fontosak, és majd irányíthatjuk a saját életünket. De úgy tűnik minden csak addig érdekes és motiváló, amíg meg nem történik, utána már elveszti vonzerejét. Ezért mindig új és új céljaink lesznek. Rengetek dolgot csinálunk, de vajon mennyit teszünk szeretetből? Pedig ez a titkos egyetlen cél, amire Isten tervezett minket. Nem is olyan titkos igaz? :) Aki szeretettel meg tudja ajándékozni a másikat, az betöltötte Isten törvényét. Ha tartalmasan akarunk élni, nem feltétlen 3 diplomát kell megszereznünk, hanem a puszta létezésből át kéne térnünk a valóságba, abba az életbe, amire Isten minket szánt. Jézus meghalt azért, hogy a mi életünk normális mederbe terelődjön.
 
- Arról ismernek meg bennünket (keresztényeket) az emberek, hogy szeretjük egymást (Jn 13,36)
Bármit teszünk, szeretetben tegyük, különben egészen mindegy mit teszünk. Ha Istenért teszünk valamit, de szeretet nélkül, akkor az sem ér semmit.
Szent Ágoston tömören összefoglalta az élet értelmét:
„Szeress, és csinálj amit akarsz!”
 
Talán könnyű manapság mindenkit szeretni, talán valaha is könnyű volt? Nem hiszem. Érdemes mégis megpróbálni? Ha ez a cél, amit Isten nekünk tervezett, akkor mindenképp. Az a jó, hogy nem kell egyedül próbálnunk. A közösség is segít, és Jézus is, velünk van a Szentlélek által. Mivel most a kegyelem korszakában élve, ha hiszünk, lehetséges, hogy kapcsolatban éljünk Istennel.
 
Az anthropos görög eredetű szó, jelentése ember, de szó szerinti jelentése:
Az ember az, aki újra felfelé néz.
 
 

 

 
Mostanában elkezdett keringeni a köztudatban egy tudományosan hiteles videó a ma ismert univerzumról. Rövid film, aki még nem látta nézze meg, ide teszem.
Már régóta szerettem volna valamit írni erről a témakörről, de kicsit nehezen megfogalmazható úgy, hogy más is azt értse a gondolataim alatt, amit én gondolok. De megpróbáljuk, szóval 2011 új év, új távlatok, belecsapunk a lecsóba! :) Előre is elnézést, hogy ilyen nehéz, de mindenképpen izgalmas témakörrel kezdünk.
Ez lesz a GONDOLKODJUNK EGYÜTT rovatunk első része!
 
Első lépésként nézzétek meg a videót!
 
 
Ha megnéztük ezt a videót és megdöbbentünk, akkor érdemes tovább olvasni.
 
Miért döbbenünk meg? Nyilván tudtuk már ezeket a tényeket, Föld, Naprendszer, galaxisok stb, de látni az mégis olyan más. Tudomásul venni a tényt, hogy egy incifinci, miniatűr bolygón élünk, egy irdatlan nagy univerzumban. Jelentéktelennek tűnünk? Igen. Valóban jelentéktelenek vagyunk? És itt jön a lényeg! El kell döntenünk, mit gondolunk. Két lehetőségünk van: azt mondjuk, hogy jelentéktelenek vagyunk, és Isten mint olyan lény, aki szeret minket, valószínűleg nem is létezik, mert miért törődne egy miniatűr porszem bolygóval. Vagy úgy döntünk, hogy a miniatűr porszem méretünk ellenére sem vagyunk jelentéktelenek, sőt valami fontos eddig elkerülte a figyelmünket, mert valami plusz kell, hogy legyen bennünk, ha Isten annyira nagyon törődik velünk, amennyire teszi. Maradjunk ennél az utóbbi lehetőségnél, részben a blogunk jellege miatt, nagyobb részben pedig azért, mert én így gondolom :)
 
Sem a kozmológia mélységeibe, sem hatalmas bölcselkedésbe nem akarok belemenni, mert nem vagyok egy 99 éves guru, aki tudja a tuti válaszokat. Én csak azt szeretném, hogy gondolkodjunk együtt, csodálkozzunk rá együtt a dolgokra, és a gondolat végén legyen az életünk teljesebb, boldogabb.
 
Egyébként még azt a korábbi kérdésünket sem próbálta megválaszolni senki, hogy mit gondoltok mi az élet értelme?! Nyilván sok „nagy” filozófus agyveleje belelágyult ebbe a kérdésbe. Hát még manapság, mikor látjuk is milyen hatalmas univerzumban élünk! Van annak értelme, hogy én biológus vagyok? Van annak értelme, ha valaki megkapja a Nobel díjat, megment embereket, vagy forgat egy nagy hatású filmet? Egy ilyen jelentéktelennek tűnő bolygón van egyáltalán értelme bárminek amit teszünk az életben?
Egyetlen szó, annak van értelme hogy élünk! Nem értelmet kell keresni az életünknek, mert oly sok minden csak viszonylagos. Hanem azt kell látni, azt kell átérezni a csontunk legmélyén, hogy az élet értelme az, hogy megéljük. Ez talán könnyűnek hangzik, de nem az, hiszen manapság csak átrohanunk az életen, erről már írtunk a maradjunk a jelenben témakör kapcsán…
 
De vajon tényleg érezzük, mennyire fontos az, hogy élünk?
Igen, egy átlagos spirálgalaxisban, egy átlagos méretű csillaggal rendelkező bolygórendszerben, de nem egy átlagos bolygón. Mert itt élet van! Itt olyan különleges lények vannak, akik otthonnak nevezhetik ezt a bolygót. Lehet, hogy majd valamikor kiderül, hogy más bolygón is van élet, de még nem azt látjuk, hogy nyüzsögne körülöttünk a sok „földön kívüli” élőlény, legalábbis ebben a naprendszerben biztosan nem. 
Még mindig jelentéktelennek érezzük magunkat? Pedig közel s távol nincs még egy olyan hely mint ez, nincs még egy olyan élőlény, mint mi, mint te vagy én. Néha amikor ez szíven üt, nevetnem kell azon, Isten vajon milyen titkos különlegeset tervezett itt! :) Nem is tudjuk felfogni! Ez a mi bajunk, hogy nem is tudjuk felfogni. És bizonyítékot akarunk és mindennek az okát, célját, értelmét. Pedig nem ismerhetünk meg mindent.
 
De amit tudunk, hogy élünk.
 
Mi is mind csillagporból vagyunk, de többek vagyunk annál.
 
Tedd a kezed a pulzusodra, és csak figyeld! Gyerünk! Ezt most együtt gondoljuk át!
 
Amit érzel az ujjad alatt, az valami más, mint a Mars legmagasabb hegye, más, mint a Vénusz kénsavas esője, más, mint az első galaxisok végtelenbe utazó fénye, több ezeknél.
 
Amikor tényleg megérted, mennyire sokat jelent a tény, hogy élsz, akkor megértesz mindent. Akkor Istennek automatikusan hálát adsz mindenért, mert meglátod, hogy amik vagyunk, ez mind Tőle van. Érezni fogod, hogy szabad vagy, Istennek különlegesen értékes, olyan teremtmény, akinek célja és értelme van.
 
Most menj, sétálj egyet, és nézz körül! Minden újra kezdődhet.
 
 

 

Karácsonyra

2010.12.23. 18:53

ÁLDOTT, BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNUNK MINDENKINEK! :)

 

Rövid hírek

Címkék: programok karácsony

2010.11.29. 18:52

December 19-én vasárnap délelőtt Karácsonyi Koncert lesz a Gyülekezetünkben. Mindenkit szeretettel várunk! :)

(Mi blog-írók is ott leszünk, ha valaki esetleg szeretne találkozni velünk :) )

Továbbiak:

www.gyuli.com/karacsonyi-koncert

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

December 3-tól minden pénteken Játszóházat szervez a Gyülekezet. Szeretnénk ha minél több gyerek és szülő értesülne az eseményről. Ezért megköszönjük ha továbbítjátok a hírt. Sok érdekes játékkal, programmal várunk kicsiket is nagyobbakat is.

Bővebben:

www.gyuli.com/jatszohaz

Amikor Nicolas felemelte a kezét

Címkék: dicsőítés

2010.11.27. 22:35

akkor elkerekedett a szemem :)

Mert az úgy volt, hogy néztem a szokásos szombat esti műsort, mentek a szokásos jó-kevésbé jó dalok, és alapvetően szuperül szórakoztam, és akkor jött egy keresztény dal, ami tényleg annnnyira slágeres, hogy el is veszik a rádiós nóták között, és talán nem is figyelünk a szövegére. ÉS akkor Nicolas felemelte a kezét, és nekem leesett, hogy miről is énekel! Mert sokszor csak hallgatjuk, elvagyunk, nem is figyelünk a lényegre, de a lényeg ugye a részletekben rejlik, ami ilyenkor lehet egy dalszöveg, és hopp: "I just wanna praise you" és ott a kéz a magasban.

Ez itt nem a reklám helye, én személy szerint már évek óta nem szavazok ilyen műsorokba, csak felfigyeltem arra, hogy megtörténhet ilyesmi is, hogy egy csillogó villogó művi haszon orientált műsorban arról énekel vki hogy Istent fogja dicsérni, és ehhez feldobja a kezét a magasba, ahogy illik, hogy mindezt milyen indíttatásból teszi, azt nem tudom és mindegy is. De olyan jó volt látni! (respect Nicolasnak)

Arra gondoltam, hogy mikor is voltunk mi így, hogy felemelt kézzel dicsőítettünk? Igen a Hillsong London koncerten, és nagyon szuper volt, mert Isten ott volt, megfogta a kezünket, és közelebb voltunk hozzá, mint bármikor.

Bár pici mozdulat, sok gátlást le kell győzni hozzá, de hatalmas távolságokat hidal át :)

Próbáld ki! ;)

Meddig lehet távol lenni Istentől?

Címkék: hit remény

2010.11.12. 23:13

 

Szerintem semmeddig. Már ha csak arra gondolok hogy távol legyek tőle, elszakítva, egyedül, szinte fizikai fájdalmat érzek. Ahogy akkor is ha azokra az embrekre gondolok, akik azt hiszik, távol van tőlük Isten, és ők képtelenek valamiért közel kerülni hozzá. Ez az önmagunk kreálta reménytelenség.
 
“..meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.“ (Róm 8,38-39.)
 
Ha van valami, ami lehetetlen, akkor az az hogy távol legyünk Tőle. Lehet úgy tenni hogy nem vagyunk vele, lehet úgy érezni hogy nincsen velünk, de ez mint csak a felszín, nem a valóság. Amikor nem érezzük Isten szeretetét, és semmi sem győz meg minket a létezéséről, ez a helyzet sem nem változtatja meg azt a tényt hogy Ő létezik, és törődik velünk.
És igen, teljesen a hatáskörömön kívűl esik, hogy ezt bebizonyítsam. Hogy felfedezzem, lemérjem, megszámoljam, láthatóvá és kézzelfoghatóvá tegyem az Ő valóságát. Mert ez “csak” hit, ez egy szilárd meggyőződés, egy ismeret és egy biztonság amire végső soron mindenki vágyik.
 
 “Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük."
(Mt 18,20)
Vannak különleges alkalmak, amire mondhatjuk hogy Isten “közel jött”. Mikor? Talán amikor imádkozunk, vagy amikor dicsőítjük Őt, de lehet számtalan módja. Annyira a jelenlétébe kerülünk, hogy utána ha fejbe vágnának sem tagadnám ezt le. Az ilyen pillanatok megváltoztatnak és megerősítenek bárkit, függetlenül attól hogy mennyire volt előtte hívő.
 
 
De minden alkalommal mi magunk is Istent visszük el az embereknek, amikor jót teszünk velük, és Isten jön el hozzánk amikor nekünk okoznak örömet.
 
“Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,
 mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.
…amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." (Mt 25,35-40)
 
Most már csak az a kérdés maradt, hogy miért próbálna meg bárki is távol lenni Istentől?
 
 

 

Melyik legyen egy keresztény? Muszáj választani? Egy keresztény nem lehet evolúcionista?

Mi biztosan megbontjuk a sormintát, ha ez így van, de egyben bizonyítjuk is, hogy nem így van, mert szerintünk egy hívő ember is állhat az evolúció oldalán. Bár az egész megosztottság a mi szemünkben eléggé értelmetlen. De az ebben a bejegyzésben leírt dolgok teljesen szubjektívak, nem mondhatjuk meg senkinek mit gondoljon a világ keletkezéséről, ezt a választ mindenkinek magában kell felfedeznie.

Mindensetre korunk evolúcionista és kreácionista szembenállása, és állandó vitája mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az alábbi kis történettel szemléltetem a dolgot.

7000 évvel ezelőtt valahol a Föld nevű bolygón a Csendes-óceán mélyén két egysejtű  élőlény beszélget. Egyikük az aggodalmaskodó evolúcionista (Elemér), másik a magabiztos kreacionista (Karcsi).

Elemér éppen lassan és komótosan állábakat növesztve halad a tengerfenéken, mikor meghallja Karcsi kiáltozását.

-         Élljen ez a gyönyörű nap! Nem is tudom hogyan történt, de most vagyok, és itt vagyok mint élőlény ebben a vadi új tengerben! Csodálatos!

Elemér megdöbbenve néz rá:

-         Nem tudom melyik áramlattal jöttél ide, de nagyon a fejdbe szállhatott a pörgés, vagy csak nem bírod a nyomást?

-         Én csak a teremtés csodájának örülök, nem értem miért kérdezel ilyen furcsákat!

-         Itt élünk már vagy 3 milliárd éve, de még sosem láttunk olyan nagy újongást, mint amit most itt levágsz. De csak ne hangoskodj annyira, mert a feltünősködés gyorsan kiszelektálhat.

Karcsi szájtátva néz az aggodalmaskodó egysejtűre:

-         ÓÓ csak nem evolúcionoista vagy? Megmondták előre hogy lesznek akik majd meg akarnak téveszteni.. – mörmögte a nem létező bajusza alá Karcsi.

-         Hogy mi vagyok? Hát nevezz aminek akarsz. Te mi vagy?

-         Természetesen kreácionista, hiszen most pattantam bele az életbe a semmiből, akárcsak itt mindenki ezen a héten. De nyilván téged megtévesztettek.

Elemér nem érezte megtévesztettnek magát, de azért elgondolkodott:

-         Jó neked ha csak úgy hipp-hopp létrejöttél, az én őseim már évmilliók óta küzdenek ezen a Földön, és végül ez lett belőlem. Még mindig egysejtű vagyok. Pedig volt egy barátunk aki továbbfejlődött, igazi többsejtű lett belőle, de az már jó régen volt.

-         Szerintem egysejtűnek lenni nagyszerű dolog! Hiszen ennek teremtődtünk! Minden élőlény tökéletes a maga életében.

-         Igen, tudom, bár ha tökéletes lennék, akkor a szimbiontáim nemcsak fotoszintetizálnának, hanem még sokminden másra is tudnám őket használni, dehát amikor a földtörténet elején a családom beszerezte őket még csak ez volt a piacon… És ez a sejtváz is… hát mászhatnék kicsit gyorsabban is, ami azt illeti.. bármikor utolérhetnek, és akkor kampac, hiába éltem, ha nincsenek sikeres utódaim…

Karcsi közbevág, mert nem bírja hallgatni ezt a panaszkodás:

-         Te komolyan azt hiszed, hogy az őseid szedték össze ezt a szuper, rendezett, nyilvánvalóan megtervezett felépítést? Vagy hogy már évmilliók óta itt lubickolsz?

-         Hát ha nem így van, akkor hogy került a lábad elé az a 300 millió éves tengeri szivacs fosszília?

-         Ugyan már az csak megtévesztés, direkt szétszórták itt, hogy mgtévesszenek.

-         Öregem, neked a megtévesztés a mániád? Tényleg azt gondolod, hogy valaki ezzel szórakozna?

-         Nézd, én nem tudom, de nekem azt mondták…

Most Elemér vág közbe:

-         Azt mondták azt mondták, inkább nyisd ki a szemed és nézz körül, meglátod hogyan fejlődik az élet!

-         Inkább te nyisd ki a szemed és lásd meg hogy mindez nem lehet véletlen!

És vitatkoznak amióta csak a vita elkezdődött, és közben sok tengeri nap eltelik, de ők nem is veszik észre, hogy körülöttük csodálatos ritmusban zajlik és nyüzsög az élet.

 

Az evolúcionisták a valóságot próbálják megismerni, a kreacionisták pedig az igazságot próbálják megvédeni, ja de mivel is szemben, igen éppen a valósággal szemben.
Mert mi az igazság? Az, hogy mindent Isten termtett. És mi a valóság? Az, hogy a Föld 4.6 milliárd éves. És akkor most miért is zárja ki e két tény egymást? Hát csak hogy legyen valamin vitatkozni :)
 
Az evolúció elmélete nem az ateisták Isten tagadó fegyvere, esetleg csak Richard Dawkins számára, azokon a napokon amikor megüti a guta a saját nagyszerűségétől.
A világ tudományos megközelítése nem tudja bebizonyítani, sem megcáfolni Isten létezését, és munkáját. Csak megismerni szeretné a világ működését. Sosem fogjuk megtudni hogyan keletkezett a Föld, lehet hogy csak valóban 7 nap alatt, de vajon Isten meddig tervezgette a teremtés előtt? Vagy miért baj, ha a teremtés még ma is tart, és Isten kb 4.5 milliárt éve alakítja a világot? Ha sokáig dolgozott rajta az sem von le semmit az Ő dicsőségéből, mert az tagadhatatlan hogy csodálatos világot alkotott.
 
Ennek a bolygónak a megismerése sem egyszerű mert mi emberek is csak emberek vagyunk, törékeny élőlények egy törékeny bolygón, hát még mit is kezdjünk a körülöttünk lévő világokkal! A kozmológia például talán még nagyobb feladatba ütközik, mikor távoli égiteseteket próbál megfigyelni. És akár merre nézünk is a legszuperebb távcsövekkel, nem látjuk a tudományos bizonyítékokat Isten létezésére. De ne is várjuk!
“A kozmológia, mint természetudomány mit mondhat számunkra Istenről? Szomorú, de a legnagyobb körültekintéssel azt kell mondanunk, hogy semmit. A kozmológia nem mutata meg nekünk sem Isten arcát, sem Isten kézírását, sem pedig az olyan gondolatokat, amelyek Isten elméjét foglalkoztatják. Ez nem jelenti azt, hogy Isten nem létezik, vagy hogy nem teremthette a világegyetemet, vagy a világegyetemeket. Csak azt jelenti, hogy a kozmológia nem ad megoldást ezekre a kérdésekre.
….
Isten keze lehet egy emberi kéz, lehet a tiéd, ha szerető kedvességgel nyújtod ki, és Isten hangja lehet a te hangod, ha az igazságot mondod.”
(Timothy Ferris: A világmindenség -  Mai kozmológiai elméletek)
 
 
 

Új szín

2010.09.23. 20:32

A jobb láthatóság/olvashatóság kedvéért új hátteret tettünk fel, írjátok meg tetszik-e, vagy maradjon a régi! :)

És egy új lehetőséget is kínálunk nektek:

Ha van ötletetek miről írjunk, vagy van kedvenc igétek, akkor kommenteljetek és megírjuk, kitesszük, sőt akinek komplett írása van, itt is közzé teheti. Hiszen sokan várják a tanítást, és sokak be tudják tölteni az írói szolgálatot is.

Mindig van még egy ember akiért tehetsz valamit. Minimum azt amit Pál is ír:

"amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek." (2Tim 2,2)

süti beállítások módosítása