Az emberek szívében különböző lukak vannak, amik idővel betöltődhetnek. Betölthetik élmények, elvégzett feladatok, önbizalom, szeretet, emlékek és még számtalan dolog. Pár lukat csak konkrét emberek tölthetnek be. Ahogy ezek a lukak betöltődnek teljesebbnek érezzük magunkat, úgy érezzük megtaláltunk dolgokat, amik eddig hiányoztak. De mindenkinek a szíve közepén van egy luk, amit csak Isten tölthet be. Ez az Ő helye, az Ő lelkének a helye. Próbálhatjuk és próbáljuk is más dolgokkal betölteni, úgy hogy közben tudat alatt talán érezzük ezt az ürességet, akár úgy is hogy nem is tudjuk, hogy ez Isten helye, de lehetetlen mással betölteni, a luk csak még nagyobb lesz.

Miután már befogadtuk Istent, elfoglalja helyét a szívünkben, és már nem fog kiköltözni belőlünk.!Mégis sokszor azt érezzük, hogy ott van az a luk. Mintha Isten ki-be ugrálna, pedig Ő mindig ott van. Akkor vagyunk igazán hívők ha elhisszük ilyenkor is, amikor nem érezzük, hogy Ő mégis ott van. Ez egy döntés. És akkor is elhisszük, mikor úgy érezzük, hogy most aztán igazán megérdemelnénk, hogy kiugorjon belőlünk, és magunkra hagyjon minket. Ha elkövetünk valami bűnt, természetesen vádol a lelkiismeretünk, és a gonosz erre rá is tud tenni egy lapáttal, és azt sugallja, hogy Isten valóban ott hagyott minket, és érezzük az ürességet. Nem jó megmaradni ebben az állapotban, mert így csak a hibáinkra tekintünk és nem az erősségeinkre, és nem vállalunk el olyan feladatokat, amiket Isten adna nekünk, mondván hogy alkalmatlanok vagyunk, vagy nem vagyunk rá méltóak. Fura módon Isten az ilyen üres járatokat is a javunkra adja, mert azt várja, hogy ekkor is higgyünk benne, és abban hogy szeret minket végtelenül, mindenek ellenére is. Azt akarja, hogy ne hagyjuk, hogy a bűn megkötözzön, és a gonosz becsapjon. Istent elszomorítja, ha mindig „bénázunk”, de mindig ugyanolyan fontosak maradunk neki, bízik bennünk, és csak vele lehetünk teljesek, nem ugrál ki belőlünk soha, ezért minden körülmények, vagy cselekedetek ellenére is értékesebbek vagyunk mint gondolnánk – az Ő jelenléte tesz azzá. Ezt kell tudatosítanunk a bajban, és így talán megerősödhet akkor is a hitünk, vagyis Isten az ürességet is a javunkra fordítja, ezért a negatív lelkiállapotnak is örülhetünk. Isten azt szeretné, ha a hibáink helyett az erősségeinkre koncentrálnánk. Mert Ő munkálkodik bennünk minden nap.

 

„Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.” (1Móz 28,15) 

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesek-valaszok.blog.hu/api/trackback/id/tr591779209

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.