Pál azt írja egyik levelében, hogy „változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek mi az Isten akarata, mi az, ami jó, neki tetsző, és tökéletes.” (Róm 12,2.)

Mi az, ami változik, miután Jézust befogadtuk? Mondhatni szinte minden. Isten mindent helyrerak bennünk, és a saját képére formál minket, úgy, ahogy azt eredetileg is tervezte. Rengeteg minden, amiben korábban hittünk átlátszóvá válik, és felismerjük, hogy nincs is semmi érték mögötte; az egész világnézetünk átalakul. Persze nem feltétlenül egyik percről a másikra, bár talán egy fátyol rögtön lehull a szemünkről, és sok mindent jobban értünk azonnal. A Szentlélek beköltözik a szívünkbe, és ő elvezet minket a teljes igazságra. (Jn 16,13.)

Emberként a hibás döntéseinkre sokszor az a felmentés, hogy nem tudjuk megítélni mi a jó és a rossz. Hiába van benne a kultúránkban, hogy már megettük a jó és a rossz tudásának gyümölcsét, a gyakorlatban mégiscsak úgy néz ki, ezt nem sikerült rendesen megemészteni, vagy alaposan rászedtek minket azzal kapcsolatban, hogy ez a tudás tényleg ilyen könnyen megszerezhető. De az mindenképp látszik, amikor szertenézünk a világban, hogy alapvetően össze vagyunk zavarodva, és mindig csak szubjektív jó és rossz megítélésünk van, mintha a világ valóban csak hangulat lenne. De Isten igazsága örök, és nem változik attól függően, hogy milyen szituációban vagyunk, csakis az Ő segítségével könnyebb eligazodni az élet nagy kérdéseiben.

Vannak, akiknél a változás gyorsan történik, az ember lelkében élő régi összetákolt romok azonnal kiürülnek, és beköltözik helyére valami sokkal gyönyörűbb. De vannak, akiknél a változás sokáig tart. Ha tele vagyunk rossz emlékekkel, negatív lelki berögződésekkel, amiket nehezen engedünk el, akkor Isten gyógyítása elhúzódhat, de ez semmiképp nem jelenti azt, hogy elfuseráltabb keresztények vagyunk, azokhoz képest, akik már a második napon felemelt kézzel hallelujáznak a gyülekezet első sorában. Isten előtt az is jó meg ez is jó.  :) Ő csak az őszinte szívet kívánja tőlünk, ami nyitott a változásra. Mindent, amit nem akarunk már magunkban látni, mindent odaadhatunk Isten kezébe, és Ő eltünteti és valami sokkal tökéletesebbet ültet a helyébe.

Hittel a szívünkben megtanulunk a jelenben is élni. Ami talán a mai korban nagyon hiányzik. Vagy a múlton kesergünk, vagy a jövőt hajszoljuk, és így az életünk elsuhan, semmit sem éltünk meg benne igazán. Istennel észre tudjuk venni azt a rengeteg mindent, amit már most ebben az életben tartogat nekünk. A földi életünk nem csak egy átmeneti bírjuk ki valahogy állapot, hanem egy ajándék, amit át kell élnünk, a jót is, a rosszat is. Fontos hogy maradjunk a jelenben, hogy ne keseregjünk a múlton és ne aggódjunk a jövőn, hanem csak szeressük, ami itt és most körülvesz, ami most történik. Isten szeretné, ha megélnénk a dolgokat, ha elfogadnánk, amiket elénk hoz, ha élnénk azokkal a lehetőségekkel, amiket most ad nekünk. És szeretné, ha megtanulnánk azt az életet, amire ő hív el minket személy szerint. Mert mindenkinek másként szánt csodálatos dolgokat adni. Bár „..mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki belőle semmit” (1Tim 6,7.) Isten útközben mégis rengeteg dolgot adott nekünk, amikért alig győzhetünk hálát adni. Ő alkotott minket különbözőnek, természetes hogy nem vagyunk egyformák, de mindenki megtanulhat vele élni, és a tőle kapott adottságokkal szolgálni az ő dicsőségét. Ehhez az kell, hogy tisztában legyünk ezekkel az adottságokkal (1Kor 12,4-12.), és felismerjük, hogy Istentől vannak, és ha nem is tudjuk meg rögtön milyen végső, hosszú távú céllal kaptuk ezeket, akkor is kezdjük el őket használni, most a jelenben, akkor is, ha nem látjuk mi lesz majd 1-2-5-10 év múlva. És ha használjuk, akkor Isten ezeket képes fejleszteni, és megáldani az életünket úgy, hogy abba az irányba menjen amerre ő szánta, ami a legjobb lesz majd nekünk. Ez egy erős bizalmi játék, hogy akkor is elindulok egy úton, ha még nem látom azt, hogy ez az út már készen van, már lebetonozták, sőt még a térképen sem találom. A jelenben kell elindulnunk Istenért, és nem azon morfondírozni, hogy majd valamikor a jövőben rajta leszek az úton.

Miután megismertük Jézust személyesen egyre többször vágyunk arra, hogy még többet megtapasztaljunk belőle, és olyan különös, mert pont ez az Istennel töltött idő az, ami megváltoztat minket. Mi magunktól hiába próbálunk megváltozni, mondjuk elhatározom, hogy sportolni fogok a jövő héttől, mert az egészséges, de nem fog menni, mert olyan vékonyka ez az elhatározás, és olyan lusta a természetem. De ha Isten azt akarja, hogy kezdjek el kajakozni, mert az majd jó lesz valamire, lehet, hogy nem tesz egy csónakot a házam elé, de az biztos, hogy felébreszti a kedvet és az elhatározást bennem.

Valójában az a legjobb, hogy Isten nem akarja azt, hogy mások legyünk az ő kedvéért, mint akik vagyunk. Ő csak tökéletesít minket, azt akarja, hogy végre legyünk önmagunk, végre ne hagyjuk magunkat ide-oda rángatni, stílusban, gondolkodásmódban, értékrendszerben, hanem találjuk meg azokat a kincseket, amiket Ő rakott belénk. Benne megtaláljuk végre önmagunkat. Nem kell több ostoba önismereti és önfejlesztő könyvet elolvasnunk! Sokan félnek a változástól, de hát nem szuper hogy végre képesek leszünk megvalósítani azt a személyiséget, amire születtünk? És ezt egyenesen Istentől tanuljuk meg!

Isten jelenléte az életünkben az, ami megváltoztat minket, Isten fogja a kezünket, és így minden lehetséges. Nyugalom és határozottság a félelmetes és zavarba ejtő helyzetekben, bátorság és jókedv hogy szembenézzünk a levertséggel, békesség hogy elmúljon a harag, szeretet ott ahol nincsen…

És megtudjuk végre mi a válasz az évszázadok óta nyitott és elcsépelt kérdésre, Mi az élet értelme?

Ezt most nem válaszoljuk meg, mert akkor lelőnénk a poént! :) Akinek van válasza, bátran írja meg ide nekünk! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesek-valaszok.blog.hu/api/trackback/id/tr461508488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.