Az ima beszélgetés Istennel. Ez nagyon jó dolog, és rengetegféleképpen lehet gyakorolni. És nagyon egyszerű is, csak kicsit bele kell jönni.

Hogy egyáltalán miért is szoktunk imádkozni? Mert jó elmondani Istennek, hogy mi a helyzet, mit gondolunk, érzünk, és várja is azt, hogy szóljunk hozzá. Neki mindent elmondhatunk, a jót is, a rosszat is, hálát adhatunk sok mindenért, aminek örülni tudunk, de azt is elmondhatjuk neki, hogy éppen valamiért neheztelünk rá, a lényeg az, hogy mindig keressük a társaságát.

Kezdetben talán az ember nem tudja, hogyan is fogalmazza meg, amit szeretne mondani, ekkor segítségünkre lehetnek különböző ismert imádságok, elsősorban persze az, amit maga Jézus tanított nekünk, és valószínűleg ezt az egy imát az egész világ ismeri, és a legtöbbet elhangzott mondatok a Földön :) (Mt 6,9-13.).

Amikor fixen előre megírt imákat imádkozunk, fontos hogy ne csak elhadarjuk őket, hanem figyeljünk arra, mit is jelent, amit kimondunk, és próbáljuk átérezni azokat a gondolatokat. És hogy kimondjuk-e hangosan vagy elég csak magunkban? Isten ismeri a gondolatainkat is, tehát hozzá eljut a magunkban elmondott imádság is, de talán nekünk sokszor könnyebb a dolgokra koncentrálni, ha hangosan ki is mondjuk, így annyira nem zavarnak össze, nem vonják el a figyelmünket más közbekúszó gondolatok. Gyakoroljuk mind a kettőt, ha érezzük, hogy megy, emeljük fel a hangunkat Istenhez, Ő boldog lesz tőle! :)

Az elmélyült imához sokszor idő kell, és manapság abból egyre kevesebb van az ember életében. De Isten szeretné, ha naponta legalább egyszer tényleg szakítanánk rá időt, hogy vele legyünk, úgy hogy közben nem pillantunk idegesen az óránkra, hogy jaj mindjárt indulnom kell a munkába, vagy mindjárt odaég a párolt káposzta. Ezért jó, ha kialakítunk az életünkben egy napi ritmust, amikor keresztény szakzsargonnal mondva, csendességet tartunk. Ez azt jelenti, hogy ha tehetjük, olvasunk egy kicsit a Bibliából, elgondolkodunk rajta, és Istenhez szólunk, és aztán picit tényleg csendben is maradunk, hogy meghalljuk Isten válaszát. Mert az ima nem egy oldalú. Persze mi szeretjük mondani Istennek, hogy mi a helyzet, mi lesz ma, mihez kéne ez meg az, meg igazán még egy kis jó idő, napsütés és még Bélának is gyógyuljon meg a háta, mert úgy mindenkinek sokkal jobb lesz… és csak beszélünk, beszélünk, aztán hajlamosak vagyunk összecsapni a Bibliát, felugrani és elmenni dolgozni. Ha este van, akkor meg esetleg belealudni a mondandónkba. Ezért jó, ha kicsit több időt kalkulálunk be, hogy ne csak nekünk legyen időnk elszavalni mindent, hanem Istennek is legyen ideje válaszolni, és közben mi tartsuk kint az antennáinkat, hogy meg is halljuk.

Előfordul, hogy Isten nem válaszol rögtön, vagy nem úgy, ahogy azt mi szeretnénk. Sokszor azt is lehet érezni, hogy nem megy az ima, most lusta vagyok hozzá, vagy esetleg, hogy az imák visszapattannak a falról. Ilyenkor is nagyon jó, ha nem adjuk fel, mert egy dalszöveg szerint Isten csak egy imányira van tőlünk és ez valóban így is van! :)

És hogy hol imádkozzunk? Csendességet tartani legjobb egy nyugodt helyen, akkor, amikor elég éberek vagyunk, és tudunk koncentrálni Isten közelségére. De egyébként imádkozni bárhol lehet, utazás közben a metrón, evés előtt, után, vezetés vagy biciklizés közben, szóval, amikor csak jólesik. Egy idő után, ha gyakoroljuk az Istenre figyelést, akkor ösztönös lesz a szívűnkben, hogy igen most úgy érzem, kell egyet imádkoznom, függetlenül attól, hogy hol vagyok, vagy mit csinálok.

Amikor egyedül imádkozunk, akkor is lehet természetesen másokért is imádkozni. De még jobb, ha többen összegyűlünk, és együtt megyünk a kéréseinkkel és hálaadásainkkal Isten elé. Egymást segíthetjük és erősíthetjük is az imában, és Jézus is azt mondta, hogy „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20.)

Eleinte nehézkes és idegennek tűnik megosztani az imáinkat másokkal, és lehet, hogy kezdetben leizzadunk, mire elmondunk három mondatot mások előtt. De gondoljunk mindig arra, hogy akikkel együtt vagyunk, ugyanolyan őszintén keresik Istent, mint mi, és Isten jön is közénk, nem fog távol maradni. És semmiképpen sem fogja a szemünkre vetni, hogy Pisti jobban imádkozik, mint Gizi. Az ilyesmi nem verseny, nincsenek Isten előtt klasszabb imák, vagy szuperebb imádkozók. Ő csak az egyszerű őszinte imát várja, és azt, hogy szóljunk hozzá hittel. Vegyük elő azt a mustármagnyi hitet és próbáljuk megnövelni, és imádkozzunk hittel, mert akkor nem fog visszapattanni a plafonról, akkor szárnyalni fog a szívünk az örömtől, hogy szólhatunk Istenhez, mert tudjuk, Ő mosolyogva fogad minden szót, minden percet, amit neki adunk. És csak a hitből fakadó ima változtat meg mindent, minket is, másokat is, az egész világot.


„És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett el, bocsánatot nyer. Valljátok meg ezért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” Jak 5,15-16.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesek-valaszok.blog.hu/api/trackback/id/tr991493954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.