Isten, amikor megalkotta a világot, úgy döntött, hogy embereket is helyez bele, akikkel szeretetben létezhet majd együtt, és akiknek kölcsönbe adott minden teremtett jót itt a földön, hogy használja, éljen velük, vigyázzon rá. Isten úgy látta jónak, hogy a saját képmására teremtette az embert, ez nem azt jelenti persze, hogy mi úgy nézünk ki a tükörben, mint Isten, hanem azt, hogy mivel Isten Lélek, ezért bennünk is egy belőle származó lélek van. A másik fontos dolog, ami hasonlít rá, az a szabad akarat birtoklása. Szabadok vagyunk a jóra, és bizony szabadok a rosszra is. Talán, ha arra gondolunk manapság, hogy az ember mennyi szörnyűséget okozott a világban, akkor eszünkbe juthat hogyan engedhette Isten egy ilyen labilis teremtmény kezébe a szabad akaratot, mikor tudhatta előre, hogy elrontunk mindent? De Isten nem érzéketlen, gondolatmentes földműveseket akart a bolygón látni, hanem olyan lelki és szellemi kincsekkel teli lényeket, akik jól élvezik a földi élet minden szépségét, és minden más teremtény társaságát, és képesek a szeretetre, és elfogadni teremtőjük szeretetét. Ez csak szabad akarattal lehetséges, aminek birtoklása megkülönböztet minket a többi teremtménytől.
 
A Bibliában van egy pont, amikor elromlott minden. Valószínűleg mindenki ismeri a bűnbeesés történetét. De mi is benne a lényeg? Talán hogy a hüllők csodás fajai, a kígyók örökre megpecsételődtek a gonosz bélyegével? Vagy hogy Éva tukmálta rá Ádámra azt az almát, és nem fordítva? Hogy alma volt-e tényleg, nem csak egy tetszőleges „gyümölcs”? Vagy hogy a Sátán ügyesen szétdúlta az addigi édenkerti harmóniát? A lényeg inkább az engedetlenség, amit azóta is újra és újra elkövetünk. A bűnbeesés nem csak egyszeri esemény, hanem folyamatosan ismétlődő rossz döntések sora történelmi szinten is, és az emberek egyéni életének szintjén is. Az ellenkezés olyan komoly volt, az ember annyira hátat fordított Istennek, hogy a kapcsolat megszakadt, Isten azt mondta jó, ha ezt akarod menj és csináld egyedül, és már kívül is találtuk magunkat azon a bizonyos édenkerten, ami otthonunk volt, ami biztonságos volt, amit szerettünk, ahová tartoztunk, és szembenézhettünk a jó esetben 80-100 évnyi törékeny életünkkel, egy mindenkor törtető társadalmi rendszerben.
De az emberekben ott maradt mindenkor Isten „lenyomata”, és vágytak arra, hogy újra közösségben legyenek Vele. De ez nem ment, mert Isten országa és vele együtt az örök otthon az örök élettel olyan távol került, amit sehogyan sem lehetett áthidalni. Az ember sosem lehet elég jó, elég szeretetteljes ahhoz, hogy bekerüljön a mennybe. Ez olyan, mint egy hajó, amit hagytunk elúszni, sőt direkt eloldottuk a kötelékeket, és már több fényév messzeségben van, soha senki nem tud a saját erejéből eljutni újra arra a hajóra. 
Telt múlt az idő, és egyszer csak Isten úgy döntött, hogy elkezdi helyreállítani az emberekkel megromlott közösséget, és kiválasztott egy népet, akikkel szövetséget kötött. A választott népnek sikerült elég sokszor jól kooperálnia Istennel, de legalább ugyanolyan sokszor újra szembe fordultak vele. Ennek persze megvoltak a negatív következményei, de Isten mindig azt ígérte, hogy gyertek itt vagyok, nem hagylak el titeket, összegyűjtelek, megőrizlek, csak hidd már el végre hogy rajtam kívül nincs más Isten! (Ézs 43,10-11.)
 
Isten nemcsak ezzel a választott néppel akart zöld ágra vergődni, hanem valamennyivel, sőt valamennyi emberrel, az ázsiaiakkal, az afrikaiakkal, az amerikaiakkal, az európaiakkal, az ausztrálokkal, mindenkivel, mert mindenki az ő szeretett elkószált teremtménye, akiket otthon várt. Csak egy módon lehet visszajuttatni az összes embert arra a bizonyos hajóra, ha valaki elhordozza az összes büntetést, amit az emberiség igen csak megérdemelt mindenféle egyéni és közösségi bűneiért, múltbeliekért és jövőbeliekért. Hogyan lehetséges ez? Nekünk kéne kifizetni a büntetést a bűneinkért, de mi nem tudjuk ezt megtenni, ezért Isten átvállalja ezt a terhet. A Teremtő a sértett fél, mégis Ő hoz értünk áldozatot. A Jézus előtti időkben az emberek úgy igyekeztek helyreállítani kapcsolatukat Istennel, hogy mindenféle állatáldozatot mutattak be neki, legtöbbször a legjobb és legszebb állatokat ajánlották fel, ezzel próbálták jóvátenni bűneiket, de ez csak időlegesen sikerült. Az igazi tökéletes áldozatot nem tudtuk mi vállalni, de Isten megtette helyettünk. Hogy miért hozza meg helyettünk az áldozatot? Mert mindent megtenne azért, hogy úja szeretet-közösségben legyünk vele, hogy újra ismerjük Őt közelről, és értsük is Őt. És nem érdekli, hogy újra és újra bűnbe esünk, nem érdekli a sok halmozódó adósságunk, azt mondja, hogy Ő ezt mind átveszi, csak végre legyünk újra Vele, és mindegy neki, hogy nem érdemeljük meg. Ez olyan hatalmas feltétel nélküli szeretet, hogy alig fogjuk fel, alig értünk belőle egy csipetnyit. De Isten ilyen, nem úgy gondolkodik mint mi. (Ézs 55,9)
Isten Fiának, Jézusnak el kellett jönnie közénk, hogy megismerjük Isten igazságát, és hogy meghalva a bűneinkért végre megint újra szabadon mehessünk hozzá. A Teremtő maga jött el, mert mi nem tudtunk visszatérni hozzá, hogy helyreállítsa velünk a közösséget. Jézus minden büntetést magára vállalt helyettünk, rendezte a számlánkat, megváltott minket a haláltól, vissza adta az örök élet lehetőségét. Ezek után sem mehetünk Istenhez a saját cselekedeteink alapján, mert azok sosem elég jók, Isten mércéje direkt olyan magas, hogy magunktól ne tudjuk átugorni. Hogy ne tudjuk semmibe venni, megkerülni azt a hatalmas áldozatot, amit ajándékként hozott értünk. Hogy ne a saját képességeinkre nézzünk, hanem tegyük félre az én egyedül is boldogulok ezen a verejtékes bolygón büszkeségünket, és nézzünk már végre magunk mellé, hogy ott a híd, ami összeköt minket a hajóval. Küzdelmes és nehéz kereszt, amit Jézus hídként tett a lábaink elé, feltétel nélküli szeretetből. A megváltás tökéletes, mi emberek semmit sem vehetünk el belőle, és semmit sem adhatunk hozzá, csak elfogadhatjuk, és ez lehet a legjobb és legfontosabb döntésünk az életünkben.
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesek-valaszok.blog.hu/api/trackback/id/tr781447953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.