Legutóbb megértettük, hogy a létezésünk ezen a parányi bolygón nem jelentéktelen.

Most gondoljuk át, vajon azon kívül, hogy az élet értelme az, hogy megéljük, vajon Isten még milyen titokzatos gyönyörű célt tervezett nekünk. Mert hogy van valami terve, azt érezzük, igaz?

 

Az ember az, aki újra felfelé néz.

 

Amikor Jézus itt volt a földön, megmutatta az embereknek, milyen az az ember, akit Isten tervezett, hogyan él, milyen céljai vannak.

- Szeresd felebarátodat ÉS ellenségedet (Mt 5,34-44.). Könnyű ezt mondani, igaz?

A barátunkat nyilván könnyű szeretni, de az ellenségünket, akiket nem komálunk? Nem, nem könnyű szeretni. De az a helyzet, hogy az ellenségünknek tök mindegy, hogy szeretjük-e vagy sem, viszont nekünk nem mindegy. Mert Isten normális életre teremtett minket, aminek a központja a szeretet, csak így működhetünk „rendeltetésszerűen”.

 

- Egymást úgy szeressük, ahogy Jézus szeretett minket (Jn 13,34).

Hogyan is volt ez? Jézus annyira szerette az embereket, hogy önmagát adta, az életét adta értünk. Nem egy ideáért, nem a szabadságért, nem valami nagy célért, hanem értünk, mindennapi összezavarodott emberekért. De előtte úgy szeretett, hogy tanított, féltett, nevelt, szidott, fegyelmezett. Mert a szeretet nem toleráns. A tolerancia a kapcsolatok végét jelenti, mert mindent elnézünk egymásnak, mindent lehet és minden viszonylagos alapon. Inkább szeressünk őszintén, mert a szeretet terelget a jó irányra, az életre.

 

- Ne tartozzunk senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressük (Róm 13,8)

A szeretet az egyetlen adósságunk az emberek felé, ez alól nem ad felmentést semmilyen élethelyzetünk. Mai társadalmunk rég nem tudja mi a cél, nincs is már „idő” arra, hogy elgondolkodjunk. Igény sincs rá. Saját célokat alkotunk magunknak, amiről azt gondoljuk nagyon fontosak, és majd irányíthatjuk a saját életünket. De úgy tűnik minden csak addig érdekes és motiváló, amíg meg nem történik, utána már elveszti vonzerejét. Ezért mindig új és új céljaink lesznek. Rengetek dolgot csinálunk, de vajon mennyit teszünk szeretetből? Pedig ez a titkos egyetlen cél, amire Isten tervezett minket. Nem is olyan titkos igaz? :) Aki szeretettel meg tudja ajándékozni a másikat, az betöltötte Isten törvényét. Ha tartalmasan akarunk élni, nem feltétlen 3 diplomát kell megszereznünk, hanem a puszta létezésből át kéne térnünk a valóságba, abba az életbe, amire Isten minket szánt. Jézus meghalt azért, hogy a mi életünk normális mederbe terelődjön.

 

- Arról ismernek meg bennünket (keresztényeket) az emberek, hogy szeretjük egymást (Jn 13,36)

Bármit teszünk, szeretetben tegyük, különben egészen mindegy mit teszünk. Ha Istenért teszünk valamit, de szeretet nélkül, akkor az sem ér semmit.

Szent Ágoston tömören összefoglalta az élet értelmét:

Talán könnyű manapság mindenkit szeretni, talán valaha is könnyű volt? Nem hiszem. Érdemes mégis megpróbálni? Ha ez a cél, amit Isten nekünk tervezett, akkor mindenképp. Az a jó, hogy nem kell egyedül próbálnunk. A közösség is segít, és Jézus is, velünk van a Szentlélek által. Mivel most a kegyelem korszakában élve, ha hiszünk, lehetséges, hogy kapcsolatban éljünk Istennel.

 

Az anthropos görög eredetű szó, jelentése ember, de szó szerinti jelentése: