Szerintem semmeddig. Már ha csak arra gondolok hogy távol legyek tőle, elszakítva, egyedül, szinte fizikai fájdalmat érzek. Ahogy akkor is ha azokra az embrekre gondolok, akik azt hiszik, távol van tőlük Isten, és ők képtelenek valamiért közel kerülni hozzá. Ez az önmagunk kreálta reménytelenség.
“..meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.“ (Róm 8,38-39.)
Ha van valami, ami lehetetlen, akkor az az hogy távol legyünk Tőle. Lehet úgy tenni hogy nem vagyunk vele, lehet úgy érezni hogy nincsen velünk, de ez mint csak a felszín, nem a valóság. Amikor nem érezzük Isten szeretetét, és semmi sem győz meg minket a létezéséről, ez a helyzet sem nem változtatja meg azt a tényt hogy Ő létezik, és törődik velünk.
És igen, teljesen a hatáskörömön kívűl esik, hogy ezt bebizonyítsam. Hogy felfedezzem, lemérjem, megszámoljam, láthatóvá és kézzelfoghatóvá tegyem az Ő valóságát. Mert ez “csak” hit, ez egy szilárd meggyőződés, egy ismeret és egy biztonság amire végső soron mindenki vágyik.
“Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük."
(Mt 18,20)
Vannak különleges alkalmak, amire mondhatjuk hogy Isten “közel jött”. Mikor? Talán amikor imádkozunk, vagy amikor dicsőítjük Őt, de lehet számtalan módja. Annyira a jelenlétébe kerülünk, hogy utána ha fejbe vágnának sem tagadnám ezt le. Az ilyen pillanatok megváltoztatnak és megerősítenek bárkit, függetlenül attól hogy mennyire volt előtte hívő.
De minden alkalommal mi magunk is Istent visszük el az embereknek, amikor jót teszünk velük, és Isten jön el hozzánk amikor nekünk okoznak örömet.
“Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,
mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.
…amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." (Mt 25,35-40)
Most már csak az a kérdés maradt, hogy miért próbálna meg bárki is távol lenni Istentől?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kerdesek-valaszok.blog.hu/api/trackback/id/tr762445469
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.