Milyen szabályokat kell követnem, ha hívő lettem? Mi van, ha úgy érzem, nem tudom betartani, amit Isten szeretne? Mit jelent a Krisztusban való szabadság? Milyen felelősséggel jár ez?

Jézus egyszer ezt mondta: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” (Jn 8,30-31.)

A szabadságról is rengeteg mindent lehetne írni, mert az emberi természet olyan, hogy mindig minden korban és életszakaszban szabad akar lenni, ez az egyik legbensőbb vágyunk. Nagyon sokat küszködünk érte, sokszor azt hisszük elértük, hiszen a mai világ azt hirdeti mindent szabad, mindent ki kell próbálni, de sokszor kiderül, hogy még nem értük el a nagyon vágyott szabadságot. Most ismét csak az alapvető dolgokat és téveszméket szeretnénk helyrerakni.

A kereszténység NEM szabálykövetés. Lehet, hogy egy kívülállónak úgy tűnik, amikor arról van szó, hogy egy keresztény fiatal (bár a kor mindegy) nem akar berúgni egy buliban, vagy nem kezd rosszindulatú pletykákba, vagy azt vallja, hogy nem kezd szexuális viszonyt házasságon kívül. Teljesen őrület, nem? Ezek a keresztények valami elvetemült önkínzó szabálykövetésben élnek, ami beszűkíti a látásmódjukat, és nekik aztán jó sok mindent látszólag nem szabad. De akkor mit kezdjünk azzal, amit Jézus mondott, hogy az igazság szabaddá tesz minket? Milyen igazság, és hogyan tesz szabaddá?

Az igazság az, hogy a törvény (a parancsolatok) annyira szigorúak, hogy senki nem tudja betartani őket, tehát ahogy arról már beszéltünk, mi a saját erőnkből nem juthatunk a mennybe. És az is igazság, hogy Jézus meghalt értünk, és ezzel megszabadított lehetetlen állapotunktól és a haláltól.

Mi az igazság? Az igazság Isten igéje és ígérete, hogy Ő már elhordozta a büntetést, hívőként nem kell megoldhatatlan dolgokat cipelnünk, mert Isten már megoldotta őket, ez az örömhír! :)

Hogyan néz ki ez a gyakorlatban? Amikor megtérünk, olyanok leszünk, mint egy új ember. Isten előtt teljesen tisztán és megigazultan állhatunk, attól függetlenül, hogy előtte milyen disznóságokat műveltünk, és mindezt nem a saját „jófejségünkért”, hanem mert Jézus megtett értünk mindent.

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17) Megszabadultunk addigi életünk összes baklövésétől. Ahogy haladunk előre a hitben és Isten megismerésében, megváltozik az életünk, a szívünk, a gondolkodásunk, ahogy azt az előző bejegyzésben is írtuk. Isten nem fogja kitapétázni a szobánkat szabályokkal, hogy ezt meg ezt ne, ezt meg ezt igen. Fokozatosan belülről változunk meg, ahogy Jézushoz válunk hasonlóvá, mert ez Isten célja velünk, hogy egyre inkább rá hasonlítsunk. Miért? Mert Ő olyannak tervezett minket, mint Jézus emberként volt, jónak, hibátlannak. Amikor Jézus itt volt a Földön, bemutatta nekünk, hogy milyenek lehetnénk, ha nem Istentől elválasztva élnénk, hanem Vele együtt, mert bennünk is ez a terv van.

Pál azt írja „Mindet szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.” (1Kor 5,12) Pál is felismerte azt, hogy a kereszténység nem szabálykövetés, mert a kegyelem már megszabadított minket a betarthatatlan szabályok alól. A hívő ember szabad akarattal rendelkezik, Isten nem fog útjában állni semmilyen döntésünknek sem. De ugyanakkor tudjuk, hogy nem minden használ, sőt van, ami árt. Szabadságunk nem lehet ürügy arra, hogy bűnt kövessünk el. Isten pont a bűntől szabadított meg, nem maradhatunk hát benne. „Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy növekedjék a kegyelem? Szó sincs róla!” (1Kor 6,1-2)

Isten, amikor végre meglát minket megújulva, tisztán és igazul, ahogy már olyan régóta várt minket, azt szeretné, ha így is maradnánk, sőt egyre jobbak lennénk. Ő nem szereti a bűnt, mert az össze bűnnel (gondoljunk most a parancsolatokra a 3.-tól) valójában ártunk, magunknak és másoknak, és ez eléggé ellentétben áll a legnagyobb parancsolattal, hogy szeressük Istent és az embereket. Ő nem akarja, hogy ártsunk, sem másoknak, sem magunknak, ha már a kegyelmével megmentett minket, meg is akar minket védeni. Amikor megváltozik az életünk, és Isten értékei kerülnek a szívünkbe, akkor nem azért próbálunk meg nem vétkezni, mert nem szabad, és Isten biztos mérges lesz. :) Hanem mert tudjuk mit tett értünk, mennyire szeret minket, mi is szeretjük annyira, hogy nem ártunk magunknak és másoknak, és nem sértjük meg az Ő igazságát, és kegyelmét.

Mi legyen, ha valami nem megy, ha úgy érzem, nem tudom betartani, amit Isten szeretne? Nem fog minden kapásból menni, de törekednünk kell, és minden nap kérni Istent, hogy segítsen és változtassa meg a hozzáállásunkat, úgy hogy az a legjobb legyen. Amíg valamiben bizonytalanok vagyunk, vagy érezzük, hogy ez vagy az túl nagy kísértés még, akkor egyszerűen le kell lépni a helyszínről, amikor jön a kísértés. :) Mert amíg nem vagyunk kiforrottak abban a dologban, addig nagyon könnyen elbukhatunk, legjobb esélyt sem adni a bűnnek.

„Mert ti testvéreim szabadságra vagytok elhívva, de a szabadság ne legyen ürügy a test számára, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Gal 5,13-14)

Isten útja a szeretet útja. Szabadságunk egy különleges Istentől jövő kitüntetett ajándék, ami megkülönböztet minket az össze többi teremtménytől, de fontos hogy ez a szabadság is szeretetben menjen végbe. Ez nagy felelősség is a társaink felé, a világ felé is. Egy keresztény ember Jézus üzenetét és Isten szeretetét hordozza a világban, ha az emberek azt látják, hogy visszaélünk a szabadságunkkal – bort iszik és vizet prédikál – akkor nyilván nem fogják elhinni, megérteni Isten ajándékát. Példának vagyunk keresztényként a világban, követendő példának. És ráadásul a szeretet hirdetjük! Amikor szeretek valakit nem akarok ártani neki, ezért nem fogom elhagyni a házastársamat, ezért nem fogok lopni, csalni és bárhogy megkárosítani azt, aki a munkáját végzi, ezért nem fogok irigykedni a másikra és megkívánni azt, ami nem az enyém, ezért nem fogok vétkezni a saját és a másik teste ellen így vagy úgy. Nem azért nem teszek meg valamit, ami bűn, mert egy nagy szabályzat fekszik a hátamon, hanem mert szeretetben akarok élni. Ez végül is ilyen egyszerű. Bár valóban nem logikus és eléggé ellentmond a mai világban zajló „mindent lehet következmények nélkül” dolgoknak, mégis ez az igazság. Mert következmények is mindig vannak, de választás is mindig van. „Válaszd hát az életet!” (5Móz 30,19)

És legyél végre szabad, úgy ahogy azt Isten tervezte! :)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesek-valaszok.blog.hu/api/trackback/id/tr281543581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PTL 2009.11.22. 22:39:03

nagyon tetszik ez is!!

RuthSz. 2009.12.12. 20:33:51

hm..annyira jó, hogy megtaláltam véletlen a blogodat..ez..most..nagyon jól jött..köszi, hogy leírtad..

eszter.. 2009.12.12. 20:35:51

@RuthSz.: Nincs mit, sőt mi örülünk hogy olvastad és segített, végül is ez a cél, ezért írunk :) Boldog adventi napokat!
süti beállítások módosítása