Azért járunk gyülekezetbe (keresztény közösségbe), mert Isten nemcsak hitre hív, hanem arra is, hogy tartozzunk valahová. Rick Warren ezt írja: „Az egyház annyira fontos, hogy Jézus meghalt érte a kereszten: Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte. (Ef5,25.)” Úgy fogalmaz hogy Isten terve az egyházzal röviden a következő: „Az istenimádat segít Istenre figyelni; a közösség segít szembenézni az élet nehézségeivel; a tanítványi kapcsolat segít megerősíteni a hitet; a szolgálat segít rátalálni a képességeinkre; az evangélizáció segít betölteni a küldetést. A földön semmi sem fogható az egyházhoz!”
 
Az egyháznak kéne a legjobb helynek lennie a világon. Amire felnéznek az emberek, ami kiemelkedik, ami fényt hoz a világba, ahová az emberek örömmel mennek, mert ott örömmel és bizalommal fogadják őket. A gyülekezet és a mi feladatunk Isten jelenlétét vinni az emberek közé. Jézus azt akarta, hogy a többi ember is észrevegye, hogy itt valami más történik, „arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn13,15) Késznek kell lennünk a szeretetre egymás iránt, és a többi ember iránt is.
Azért járunk mi keresztények gyülekezetbe, (és most a különböző felekezetekkel nem foglalkozunk külön, mert a hasonlóságokat keressük mindig, és nem a különbségeket) mert a hitünket Isten nem magánügynek szánta. Mert meg kell osztanunk egymással, és egymást segítve jobban boldogulunk, egyedül bizony könnyű ellankadni. Másrészt együtt többet tanulhatunk, könnyebben megismerhetjük Istent. És amúgy is jó érzés együtt ünnepelni Őt vasárnaponként, együtt imádkozni, együtt menni a jelenlétébe. A hívők szerteszét az egész világon közösen alkotják Isten nagy és színes családját. Nem kell egyedül kószálnunk a világban, van hová mennünk, Isten egy közösségbe hív minket, és el is várja, hogy tartozzunk valahová, és ott vállaljunk szolgálatot. Ne csak elmenjünk vasárnaponként a gyülekezetbe, hanem tartozzunk is oda, tegyünk valamit a működéséért. Könnyű azt várni, hogy majd a gyülekezet vezetői, és az elöljárók elviszik az egész szekeret, mi meg csak ülünk a hátsó sorban, és minden működik. De ez nem így van. A gyülekezetet építeni kell és a kapcsolatokat ápolni, hogy ha azt akarjuk, hogy az egyház fényt vigyen a világba, és az a jó, hogy Jézus is dolgozik minden nap ezen az építésen. Nélküle nem is menne, de Ő ott van, és adja a Szentlélekkel együtt az erőt, bölcsességet, türelmet és szeretetet, ami kell hozzá.
Nem kell magányos hívőknek lennünk, Isten népe vagyunk, akik összetartozunk, ezért kell, hogy közösségben is megéljük a hitünket, és legyünk hűségesek a közösségünkhöz. Ha már megtaláltuk a helyünket ne ugráljunk ki be a gyülekezetből, hanem legyünk jelen benne, és vigyázzunk egymásra. Isten erre is hív minket. Manapság gyülekezetekből is igen nagy a „választék”. Ide-oda járhatunk annak függvényében, hogy éppen hol volt jó a prédikáció, hol tetszett jobban a zene, mintha minden csak ízlés és hangulat kérdése lenne. Aztán attól függően, hogy hová járnak a barátaink, vagy a családunk, vagy hogy Isten hová helyez minket, ott letelepedünk. Ha nem mennek jól a dolgok, akkor is legyünk kitartóak ott. Sokszor nehéz szeretni az embereket, de Jézus segít ebben is. Aki éppen megtért, annak azt javasoljuk, hogy minél előbb menjen el hívő ismerőseivel egy gyülekezetbe, vagy ha nem ismer senkit, akkor is induljon el körülnézni és kérje Istent, hogy vezesse őt élő hitű, megbízható emberek közé.
 
És hogy mi történik a gyülekezetben általában? Vasárnaponként istentisztelet. Azt hiszem ezt minden közösségre egységesen elmondhatjuk. Ezen kívül a gyülekezetek a hét más napjain is tarthatnak összejöveteleket, de a vasárnap a legfontosabb nap. Az istentiszteleten van imádság, dicsőítés és tanítás, valamint úrvacsora (áldozás), amikor Krisztus teste és vére megjelenik a kenyérben és a borban. Ezek a motívumok minden helyen megjelennek, megjelenésben persze különböző lehet az egész. Vannak, akik templomban gyűlnek össze, mások közösségi házakban, vagy netán valakinek a lakásán, ha még pici a közösség. Lehet a dicsőítő zene csak ének, lehet orgonás, gitáros, zenekaros, kórusos, vannak ahol ülve énekelnek, máshol felállnak, van ahol felemelt karokkal és felszabadultan dicsőítik Istent, máshol szelíden és áhítatosan. És a vezetők megjelenhetnek egyházi öltözetben, vagy öltönyben, netán csak egy farmerban és pólóban. Azt gondoljuk, hogy Isten mindegyiknek örül, mind megjelenésben, mind mondjuk zenestílusban, ha őszinte embereket lát a gyülekezetben, akiknek minden vágyuk, hogy aznap, amikor összegyűlnek, közelebb kerüljenek hozzá, és ekkor Ő is jelen van a gyülekezetben. Így megy ez hétről hétre, és Isten jelenlétét megtapasztalva az egyéni életek megváltoznak, de a közösség is fejlődik, és fokozatosan az egyház egyre jobb hely lehet, úgy ahogyan azt Jézus előre eltervezte.
 
A folytatásban további kérdések és válaszok várhatóak. Köszönjük a hozzászólásokat is! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesek-valaszok.blog.hu/api/trackback/id/tr341447963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Czeglédi Péter Pál · http://reformatica.blog.hu 2009.10.24. 11:52:41

Sziasztok! Először is tetszik a blog felépítése. Jó ötlet, hogy ilyen rendszert gondoltatok ki. Tiszta és áttekintehető.
Másodszor én is olvastam a Rick Warren Céltudatos Gyülekezet című könyvét. Szép és jó, de ami ott igaz az nem biztos, hogy itt megy.
Warren új közösséget alapított, ahol lényegében, mindent úgy csinálhatott ahogy gondolt. S lett egy boldog, jó értelembe vett élmény keresztyén közösség.
Ez nállunk kevés esetben van így. Alakulnak új Warren szerű faitalos gyülekezetek, de ez szerintem 1-2%. A maradék 98% falusias, népeegyházi gyülekezet, aminek nagyobb részébe fiatal be sem teszi a lábát. Mert ott nem jó neki, de ha úgycsináljuk, hogy jó legyen, akkor meg az idősebbek mennek el. Mit csináljunk? Mit tegyünk?
Mert, amikor azt mondjuk valakinek, hogy Isten házábn jó és vidám dolog lenni, s elmegy egy "x" falu, "y" lelkészének az istentiszteletére "z" gyülekezeti közösségbe, akkor joggal fog betegnek titulálni minket...

zsófi.. 2009.10.27. 15:39:07

@Czeglédi Péter Pál:
Köszönjük az építő hozzászólásodat, és örülünk, hogy tetszik a blog! :)
Azt hiszem, jelen kérdésnél, mi inkább az elméleti megközelítést alkalmaztuk, és a szerintünk ideáltipikus állapotot írtuk le, nem kitérve konkrét tapasztalati tényekre. Ugyanakkor gyülekezetünkre gondolva, a fenti szöveg követendő, és remélhetőleg, majdan megvalósuló elemeket tartalmaz. Talán egyoldalú a megközelítésünk, talán egy „történelmi egyház” tagja teljesen mást válaszolt volna a kérdésre, talán a valóságnak csak egy kicsiny szeletére igazak a leírtak, de a blogok már csak ilyen szubjektívek. :)

Ideális esetben egy gyülekezetben minden korosztály jelen van, de valóban, jelenleg a generációk között úgy tűnik, mintha túl nagy lenne az eltérés, már ami a vallásosságot, a hívő szokásrendszert illeti. Így előfordulhat, hogy egy idős ember értetlenül áll a farmeres huszonéves pásztor előtt, és egy fiatal nem érti, miért jó egy megmerevedett falusi istentisztelet. Vagy ez teljesen normális, és régen is jelen volt, csak akkor nem nagyon volt ennek az eltérő gondolkodásnak eszköze? Netán ez csupán a más ismérvek mentén is megtalálható generációk közötti és/vagy egyéb társadalmi különbségek egyfajta leképződése? És mi a helyzet a frissen megtértekkel? Milyen valószínűséggel választanak, milyen jellegű gyülekezetet? Vagy ez teljességgel random?
Feltenném a kérdést, hogy a „fiatalos gyülekezetek” egy része, sajnálatos módon nem egyfajta amerikanizáció-e? Tegyük fogyaszthatóvá és élvezetessé a vallást. Vagy egyszerűen csak ezek a gyülekezetek alkalmazkodnak a világban zajló változásokhoz?
Nehéz eldönteni, hogy mi a jó, mi az igaz, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mindannyian Istent keressük, és több módot is adhat a kezünkbe, hogy Őt szolgálhassuk. Az, hogy valaki betegnek tartja a másikat, éppolyan, minthogy valaki furcsán néz arra, aki nem állva dicsőít, pedig „nyilvánvaló”, hogy Istent így sokkal közelebb érezheted magadhoz. Persze, az emberek már csak ilyenek, hajlamosak a „minden rossz, ami nem úgy van, mint ahogy én megszoktam” gondolkodásra.

Czeglédi Péter Pál · http://reformatica.blog.hu 2009.10.28. 08:33:40

@zsófi..: "Feltenném a kérdést, hogy a „fiatalos gyülekezetek” egy része, sajnálatos módon nem egyfajta amerikanizáció-e? Tegyük fogyaszthatóvá és élvezetessé a vallást. Vagy egyszerűen csak ezek a gyülekezetek alkalmazkodnak a világban zajló változásokhoz?"

Jogos kérdés, de szerintem általában nem amerikanizáció. Inkább látom a reális igények kielégítésének a szándékát.
A vízválasztó szerintem az, hogy mennyire mozog egy "ilyen fiatalos" gyülekezet otthonosan a tradicionálisban szerintem - kell, hogy legyen ilyen kötődés is -.
Az élmény keresztyén menekül, mert nincs élmény, a bölcs keresztyén marad, mert megérti az élmény másodlagos.

Köszönöm részletes válaszotokat, jó volt olvasni mások véleményét is, meg látni, hogy olvassák Rick Warren-t!

Isten áldjon Titeket!
süti beállítások módosítása